Andrew Evans

Vicces tud lenni, és Andrew is megmosolyogta, ha az ember az utolsó lépésnél botlik meg, és esik majdnem orra a színpadon. Az első meglepetés viszont ez után jött! Andrew szép, összetett mondatokban, magyarul köszöntötte a hallgatóságot. Jár a lájk!

Miket nem láthatott egy olyan ember, aki a National Geographic utazó írója? Úgy gondolom mindent átélt, amikre az olyan emberek, mint én, csak vágynak egyelőre.

Andrew számomra nem csak azért fontos, mert az élményei elképesztőek, hanem azért is, mert a tanítómra emlékeztet, aki egy régi Wolkswagen busszal járta meg a Dánia és India közötti utat a 60-as évek végén és a 70-es években többször. Andrew azért is fontos, mert az utazásának egyetlen célja volt: a tapasztalás.

Itt egy ember, aki elérte azt, amire vágyott, sáron, áradáson és sok balesetet átélve, még többet megúszva eljutott az úti céljához: az Antarktiszre.

Hihetetlen mértékű bizalom az, amiről itt szó van, ami egy ilyen úton megnyilvánul. Könnyű belekényelmesedni a dolgokba, a hétköznapokba, és nehéz belehullani a térbe, és belevágni valami olyan őrületbe, mint az, hogy elmegyek az Antarktiszre, busszal!

"Az üzenetem egyszerű: Ne tervezzünk olyan sokat, készítsünk képeket, mint egy jó szokás és utazzunk. Nem feltétlen gyorsan, ne repülőn. Néha lassan, és élvezzük az utazást!"

János