Blaise Zerega médiavállalkozó a tipikus, embereket foglalkoztató témák helyett – újságírás, a média jövője, nyomtatott sajtó – arról beszél, hogy mi indította el őt igazán az úton.

Húsz évvel ezelőtt találkozott egy halálosan beteg emberrel. Az járt akkor a fejében, hogy ez egy szuper anyag lesz, újságíróként csak a téma hírértéke vonzotta. Tudva azt, hogy egy nagyon rossz egészségügyi állapotban lévő emberhez megy, előre megfogalmazott kérdésekkel érkezett. Arról akart tudni, hogy milyen az út végén lenni, mire gondol, miket eszik ilyenkor az ember, hogyan gondol arra, hogy meg fog halni.

A férfi, akivel találkozott torokrákban szenvedett, de egyik cigarettát szívta a másik után. Egy hotelszobában élt, mert nem akart kórházban meghalni. Betegsége miatt nagyon halkan beszélt, ezért egy kérdőív segítségével kommunikáltak. William, aki a beteg férfi volt az együtt töltött hetek alatt elmesélte, hogy egész életét, már egészen kis gyerekkorától kezdve átitatta a halállal való közvetlen kapcsolat. Apja a második világháborúban, Japánban harcolt, hadifogságba került, hazatértét követő pár hónapon belül az elszenvedett sérülésekbe belehalt.

Saját maga a koreai háborúban 76 ellenséges katonát ölt meg, később a Francia idegen légióba ment szolgálni. Nem az élettől, nem a betegségétől, hanem a gyilkolástól és a haláltól volt mérhetetlenül fáradt. Túl sokszor kellett vele szembenézni, és túl sokszor járt már az árnyékában.

Meg akart halni, és ehhez Zerega segítségét kérte. Viták, veszekedések, mély lelki beszélgetések után William végül saját maga, de Zerega jelenlétében, előre oda készített, triplán adagolt gyógyszer bevételével vetett véget életének, mert úgy megértette, hogy az úton saját magának kell végigmennie.

Márton Anikó