Antal Miklós a Barcelonai Autonóm Egyetem posztdoktori ösztöndíjas kutatója.  Ő az a kutató, aki nem csak elméletben éli meg a fenntarthatóságot, hanem mindennapjaiba is beépíti azt: mostani telefonja 10 éve volt menő, ezen felül nem utazik repülővel (ami a nemzetközi munka kapcsán jelent némi kihívást), és igyekszik a környezetében lévő embereknek a „zöld” életforma érdekes és élvezetes oldalait megmutatni.

Az út, amit a világ jelenleg is követ: a gazdasági növekedés. Ez a GDP ösvény, melyen néhány száz évvel ezelőtt elindult az emberiség. Abban az időben ahelyett, hogy az emberek továbbra is maguknak termeltek volna, keresni kezdtek. Eszközöket kezdtek fejleszteni, ipari üzemeket hoztak létre, hogy ott állítsák elő, amire szükségük volt. Mindez oda vezetett, hogy mára a saját igényeiket nem tudják ellátni az emberek.

Nagyobb gazdaság – több pénz, a globális gazdaság növekedésfüggővé tette a világot. Azzal viszont hogyan lehetne gazdaságot működtetni növekedés nélkül, nem foglalkozunk.

Az őrült növekedés mellett a stabilitás egyre inkább nincs jelen, egyre inkább rájövünk, hogy a végtelen növekedés egy véges bolygón, véges ökoszisztémában nem lehetséges.

Számos környezetvédelmi probléma hatványozottan jelentkezik a növekvő gazdaságban. A termőföld, földhasználat évről-évre nő, ami a természetes ökoszisztémák kárára van.

Egyértelmű, hogy változtatni kell, új, alternatív utakat kell keresni. A jövőbeni gazdasági növekedés zöldebb kell legyen, a zöld technológiákat kell előnyben részesíteni.

A világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol egyre több és több alapanyagra, élelmiszerre, technológiákra van szükség, ez óriási ökológiai probléma.

De vajon egyedüli és egyetlen megoldás-e a „zöld út”?

Nem! Ezzel együtt csökkenteni kell a gazdasági nyomást, és a túlzó fogyasztói igényeket is.