Csutka István sokrétű tehetség: tánc- és színművész, rendező, később műsorvezető és televíziós főszerkesztő, ám ezúttal mégsem saját magáról beszél, hanem arról az utazásról, ami megváltoztatta az életét.

Amikor István a színpadra lép, az egész nézőtér elsötétedik. Egy könyvből olvas fel, egy vadászó párducról szóló részletet, szenvedélyes és hangon és jól hallhatóan gyakorlottan. 

Kiskorában apja hasonló, afrikai vadászhistóriákat olvasott neki elalvás előtt, így István már gyermekként is arról ábrándozott, hogy egy napon eljuthat Afrikába. Felnőttként sem múlt el ez a vágy, ám mégsem hosszas tervezés, hanem egy hirtelen döntés vette rá, hogy tényleg belevágjon a kalandba. Amikor Erős Zsolt hegymászóval készített egy tévés interjút, a felvétel után beszélgettek. István irigykedve faggatta őt a Kilimandzsárón tett túrájáról, mire a válasz – legnagyobb meglepetésére – az volt, hogy Zsolt ismét oda készül, mi több, hiányzik még egy ember, de ha jönni akar, azonnal kell válaszolnia. István úgy döntött, hogy belevág a kalandba.

A hirtelen készülődést követően megérkezett a csapattal Afrikába. Ám a Kilimandzsáró lábánál a hegy meghódítása előtti napon megbetegedett, szinte megmozdulni sem bírt. Ott állt gyermekkori álma kapujában, és úgy érezte, hogy egyszerűen képtelen lesz megtenni. Ám ekkor egy csomaghordó fiú kérdezte meg tőle, hogy mi baja. Ez a fiú tudta, hogy mi lehet a baja, és meg tudta mutatni, mit és hogyan kell ennie ahhoz, hogy felépüljön, így – ismét egy véletlennek köszönhetően – ereje teljében vághatott neki a hegynek.

Ott volt a fiú, Ombeni (a név „imádkozót” jelent), aki lehetővé tette az álma megvalósulását. Ekkor elhatározta, hogy ugyanazt fogja tenni, amit a fiú is tett vele: valóra váltja az álmát. Ám segíteni egy nyomornegyedben élő, tanzániai fiúnak nehezebb, mint gondolnánk: csomagot küldeni szinte lehetetlen, ösztöndíjat találni még nehezebb. Tanzániában 18 évesen minden fiút kiraknak az utcára, hogy saját magukat lássák el. Ombeni büszkén vallotta, hogy ő már el tudja látni saját magát, és fenntartja egyetlen ágy nélküli, fából eszkábált és sárral tapasztott szobáját. Hotelmendzsmentet szeretett volna tanulni, de nem engedhette meg magának az iskolát.

Minden jel arra mutatott, hogy nincs más lehetősége, mint hogy pénzt küldjön a fiúnak. Megígértette vele, hogy a kapott pénzt kizárólag az álma megvalósítására fogja költeni. Ami ezután történt, az megerősítette abban, hogy érdemes volt bíznia.

Varga Viola