A cirkusz egyszerre adrenalin, félelem és káprázat. Nincs még egy olyan műfaj, ahol a szereplők testközelben, közvetlenül a szemünk láttára hajtanak végre emberfeletti teljesítményeket. De vajon lehet-e a cirkusz ennél több? Erre ad választ a Vági Bence és a ReCirquel társulat.

Életünk sok pontján kívánjuk azt, hogy bárcsak rendelkezhetnénk valamilyen természetfeletti erővel. A mozivásznon mindez valósággá válhat. Gondoljunk csak a Star Wars jeleneteire, ahol a jedik az akaratuk segítségével mozgathatnak tágyakat, vagy a kémfilmek, ahol James Bond végtelen fegyvertárral, sértetlenül sétál át ezer puskalövés között. Mi ez valójában, ha nem cirkusz?

Vági megkérdezi a közönséget is: Mi az, ami először eszünkbe jut a cirkusz szót hallva? „Bohóc”, „állatok”, „juggling”(zsonglőrök) – hangzik a közönségből a három válasz. Valójában a cirkusz nem más, mint egy színpad – akár szó szerint, akár képletesen, mint a filmvásznon, vagy bárhol a világon – aminek a középpontjában valami rendkívüli dolog történik.

A ReCirquel társulata szeretett volna ennél többet is kihozni a cirkuszból, és kiegészíteni a cirkusz eszköztárát a történetmesélés elemével. Artistáik megtanulták, hogyan kell érzelmeket kifejezni a színpadon, a trükkön keresztül. Egy újfaja művészeti társulat jött létre, ahol a „színészek” estéről estére a saját életükkel játszva adnak elő történeteket.

Az előadás mondatai után a társulat két tagja A meztelen bohóc c. előadás utolsó perceit adja elő, melyben mindaz, amiről Vági Bence beszélt, valósággá válik.