tedxdanubia

2008-ban a recessziót követően egy új korszak vette kezdetét, állítja Leonard Brody Emmy-díjas bestseller író, startup-guru és médiaszakértő. Ezt a korszakot az internet elterjedése és a személyiségünk "virtuálissá" válása hívta életre, mely kihat az élet minden területére: a munka világára, a szórakoztatóiparra, az oktatásra, a hétköznapokra és az üzleti életre is.

Erdély számos világszerte híres történet színhelye: vámpírlegendák és más rémhistóriák kötődnek ehhez a helyhez. Bram Stoker Drakulája óta a nyugati világ jelentős része a fantázia és a horror földjeként tartja számon a misztikus Transzilvániát, mely ezáltal kísérteties díszletté egyszerűsödik. Pedig Erdély sokkal több ennél. A fiatal, székely származású írónő, Ugron Zsolna szeretné eloszlatni a tévképzeteket, és megmutatni szülőföldje igazi arcát.

Amikor Zsolna idegenekkel szóba elegyedve elmondja, hogy Erdélyből származik, gyakran meglepő válaszokat kap: „Transzilvánia? Ez a hely tényleg létezik?”, vagy „Akkor most meg fogsz harapni engem?” Bár a megjegyzések legtöbbször tréfásak, olyasvalaki számára, aki szívén viseli otthona történelmét, elszomorítóak is egyben – főleg azért, mert többségükben teljesen alaptalan sztereotípiákra épülnek.

Az Erdélybe látogató külföldiek jelentős része azokat a turistalátványosságokat keresi, melyek a vámpírhiedelemhez köthetők. Jó példa erre a törcsvári rom, melyet Drakula kastélyaként tartják számon – noha a Drakula-hiedelem alapjául szolgáló történelmi alak, Vlad Tepes valójában soha nem élt itt. Ám az erdélyi származású történelmi személyek is áldozatául estek a túlmisztifikáló fantáziának: Báthory Annát boszorkányként ítélték el, lányáról, Báthory Erzsébetről pedig úgy tartották, hogy szűzlányok vérében fürdött, hogy fiatalon tartsa magát.

Ugron Zsolna könyveiben, az Erdélyi menyegző és A nádor asszonyai c. regényekben Báthory Anna történetét írja meg. Bár a regény műfaja megengedi, hogy szabadon, a saját véleménye szerint kezelje a tényeket, Zsolna számára fontos, hogy történelmi hitelességgel formálja meg alakjait. Szerinte azzal, ha lefejtjük a rémtörténetekbe illő körítést és skatulyákat a figurákról, élettörténetük nem veszít értékéből, hanem emberközelibbé válik, ezáltal lesz több.