tedxdanubia

Leerom Segal  and Jay Goldman's  tedx talk introduced to us a creatively way of  thinking about the technology of management and data sources.  "The data you have shifts your world" Segal said. He began by briefly sharing a story of the time  his father was fatally diagnosed with cancer and given less than a year to live. All the data and experts said to prepare for the inevitable but his refusal to blindly follow their advice lead him to connect with a small sample of patients from online communities. These people were on the same trial and had survived for over a year and  he wanted to know what they did to prolong their lives. As a result of this new data, , he and has father had three more years together. The point is that this data was always available but this story would have had a completely different outcome if it had occurred 10 years ago- when this online community didn't exist. 

He emphasized the point by taking the audience down memory lane: An Ad from the 1950's read, "more doctors smoke camels than any other cigarette."  It wasn't that the Doctors were intentionally trying to kill people but rather that a vitally important data was missing. In the 1930's, skin care companies proudly boasted that radium makes the skin glow; and even more horrifying, in 1910's  heroin was sold and used to treat children's cough. "None of us would accept the medical care of the 1950's from a doctor"  he said, " because most of those were invented by researchers working in a really poor data world" 

What follows in their speech is that in the same sense that we now have more data available to help us make better health decisions, we can make optimal decisions by upgrading our technology of management to fit the complexities and challenges of the 21st century. We are currently performing business rituals that were  invented over a 100yrs ago.  A quote by Henry ford said , " if I had asked people what they wanted, they would have said a faster horse." And Segal explained  why and how email is an example of a "faster horse" - in the sense that even though technology itself has evolved,  the technology of management has not. 

Leerom and Goldman believe it's possible to take inspiration from tools that work in the consumer landscape and bringing into the workplace. Product such as google maps or iPhone health tracker Apps help us make optimal choices quicker than ever before by predicting our needs and customizing our experience- The same idea can be implemented within our workplace.  In an environment where 70% of us are disengaged at work and where even corporate training looks exactly the same now as it did 50 years ago, a new approach is needed. They suggested 3 transformative ideas: using technology as a coach, using data as a sixth-sense and engineering ecosystems. 

The take away from the speech is that in order to solve our problems requires a shift in thinking.  "We cannot solve our problems with the same thinking we used when we created them." - Albert Einstein 

Több éve évszak-független kerékpáros, Budapest szerelmese és, „az örömelvű tekerés” híveként, a Babilon Nyulai Kerékpáros Egyház alapítója és egyházfője, Kegytárgyas Feri néven pedig bizarr vallási tartalmú tárgyak gazdáit keresi az interneten.

Kávéfüggőként a drogproblémáról beszél, és arról mennyire szerencsés, hogy a kávé nem számít drognak, és nem kell kávé-dílereken keresztül a napi adagot beszereznie :) 

Pályaelhagyó deviancia-szociológus, főállású munkatársként a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátora. Több mint egy évtizede vesz részt a hazai drogmegelőző, közösség építő és drogproblémát menedzselő projektekben, mint szakértő és morális vállalkozó. Hét évig koordinálta a budapesti parti kultúra biztonságosabbá tételét célzó Kék Pont Party Service projektet, jelenleg pedig az alapítvány Biopolitikai Műhelyét vezeti, ahol munkatársaival elsősorban holisztikus szemléletű egészség-programokat terveznek és alkotnak meg.

"Egy általunk megálmodott jövőben az emberek nagyfokú önismerettel és nyitottsággal néznek szembe a szenvedélyek okozta kihívásokkal, és elsajátítják a mértékletesség erényét. A Kék Pont célja, hogy a problémás szerhasználat  társadalmi jelenségével foglalkozva, elősegítse egy befogadó és produktív társadalom megszerveződését." - www.kekpont.hu

Orvosnak lenni csodálatos dolognak tűnik, hiszen ez a szakma emberek megsegítéséről, életek megmentéséről szól. Mindezek ellenére ma egy korábban soha nem tapasztalt orvosellenes hangulat uralkodik. Dr. Pilling János elmondja, hogy mi okozza a bizalmatlanságot az orvos-beteg kapcsolatban, és hogyan lehet javítani a helyzeten.

Dr. Pilling János számára az orvoslás a legszebb hivatás. és a Semmelweis Egyetem tanáraként azt is tudja, hogy a diákjai hasonló lelkesedéssel és elhivatottsággal vágnak bele az orvosi szakmába. A hallgatókat a doktori pályafutásról dédelgetett álmok hajtják, az emberek meggyógyítására, a jó szolgálatára, sőt, a világ megváltására. Ez nem túlzás, az orvoslás az utóbbi évtizedekben elképesztő eredményeket ért el, az oltási kampányok, a transzplantációs és egyéb életmentő műtétek, a várható élethossz és az életminőség javítása emberéletek millióit mentette meg.

Mi lehet hát az oka annak, hogy az orvosellenesség még soha nem volt ilyen nagy mértékű? A magyarázat egyfelől a betegek hozzáállásában keresendő: sokszor a páciensek úgy érezhetik, hogy orvosaik egészen más utakat javasolnak nekik, mint amerre ők menni szeretnének. Ilyenkor hiába az orvosi javaslat, a betegek nem hajlandóak alávetni magukat a kezelésnek. Statisztikák szerint a kezelt betegek körülbelül egyharmada nem váltja ki a recepteket, és átlagosan 50-60 százalékuk nem tartja be a gyógyszerek szedését. A javasolt kúrákat és életmódot betartó betegek aránya alig 10%-ra tehető.

Ám ha a betegek nem hallgatnak az orvosaikra, akkor mit csinálnak? Sokan keresnek alternatív megoldásokat, mint például a természetgyógyászat, ahol nem kell félniük a drasztikus beavatkozásoktól. Csakhogy a halálos betegségek esetében ez sokszor nem elég, és nem egy olyan esetről tudunk, amikor a paramedicinával kezelt páciens a modern orvoslás eszközeivel még megmenthető lett volna. Más elégedetlen betegek beperelik az orvosukat, amivel csak tovább romlik az orvostársadalom megítélése.

Ez a megromlott orvos-beteg kapcsolat mindkét oldal számára rossz. Az orvosok kiégnek, a betegek pedig olyasmitől szenvednek vagy halnak meg, ami egyébként gyógyítható lenne. A jelenség magyarázata paradox módon éppen az, hogy az orvostudomány egyre fejlettebb, így a szakemberek újabb és újabb részterületekre helyezik a hangsúlyt. Az orvosok tehát egyre erősebben specializálódnak, így a páciens azt látja, hogy doktora csak a testével, és annak is csak egy kis részével foglalkozik.

„Nem vagyok más, mint a betegségem” ezt írta Platón közel 2400 évvel ezelőtt, de kijelentése a mai betegekre ugyanúgy, vagy talán még inkább érvényes.

A válságból kivezető út az lehet, ha az orvosok újra együttesen kezelik a testet és a lelket. Ahhoz, hogy a páciens ezt érezhesse, az orvosok pszichológiai és a kommunikációs képzése szükséges. Feltehetnénk a kérdést, hogy nem túl nagy elvárás-e egy specialista számára, hogy még a betege lelkét is ápolgassa. Erre dr. Pilling válasza egyértelmű nem. Nem kezelhetjük külön a testet és a lelket, a holisztikus szemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy a beteg valóban jobban legyen, így valahol minden specialistának polihisztorrá kell válnia. Azonban nem elég az orvosok részéről várni a változást: a betegeknek ugyanúgy meg kell tanulniuk kommunikálni a panaszukat, a céljaikat, az elképzelésüket, hogy létrejöhessen az orvoslás új paradigmája.

2008-ban a recessziót követően egy új korszak vette kezdetét, állítja Leonard Brody Emmy-díjas bestseller író, startup-guru és médiaszakértő. Ezt a korszakot az internet elterjedése és a személyiségünk "virtuálissá" válása hívta életre, mely kihat az élet minden területére: a munka világára, a szórakoztatóiparra, az oktatásra, a hétköznapokra és az üzleti életre is.

Erdély számos világszerte híres történet színhelye: vámpírlegendák és más rémhistóriák kötődnek ehhez a helyhez. Bram Stoker Drakulája óta a nyugati világ jelentős része a fantázia és a horror földjeként tartja számon a misztikus Transzilvániát, mely ezáltal kísérteties díszletté egyszerűsödik. Pedig Erdély sokkal több ennél. A fiatal, székely származású írónő, Ugron Zsolna szeretné eloszlatni a tévképzeteket, és megmutatni szülőföldje igazi arcát.

Amikor Zsolna idegenekkel szóba elegyedve elmondja, hogy Erdélyből származik, gyakran meglepő válaszokat kap: „Transzilvánia? Ez a hely tényleg létezik?”, vagy „Akkor most meg fogsz harapni engem?” Bár a megjegyzések legtöbbször tréfásak, olyasvalaki számára, aki szívén viseli otthona történelmét, elszomorítóak is egyben – főleg azért, mert többségükben teljesen alaptalan sztereotípiákra épülnek.

Az Erdélybe látogató külföldiek jelentős része azokat a turistalátványosságokat keresi, melyek a vámpírhiedelemhez köthetők. Jó példa erre a törcsvári rom, melyet Drakula kastélyaként tartják számon – noha a Drakula-hiedelem alapjául szolgáló történelmi alak, Vlad Tepes valójában soha nem élt itt. Ám az erdélyi származású történelmi személyek is áldozatául estek a túlmisztifikáló fantáziának: Báthory Annát boszorkányként ítélték el, lányáról, Báthory Erzsébetről pedig úgy tartották, hogy szűzlányok vérében fürdött, hogy fiatalon tartsa magát.

Ugron Zsolna könyveiben, az Erdélyi menyegző és A nádor asszonyai c. regényekben Báthory Anna történetét írja meg. Bár a regény műfaja megengedi, hogy szabadon, a saját véleménye szerint kezelje a tényeket, Zsolna számára fontos, hogy történelmi hitelességgel formálja meg alakjait. Szerinte azzal, ha lefejtjük a rémtörténetekbe illő körítést és skatulyákat a figurákról, élettörténetük nem veszít értékéből, hanem emberközelibbé válik, ezáltal lesz több.

Tudományos fantasztikus szerzőktől kezdve, az általuk írott, jövőben játszódó novellák olvasóin át politikai aktivistákig és hétköznapi emberekig sokan és régóta vártunk a technológiára, meséli Alessandra, ami végre megváltoztatja majd, jobbá teszi a kormányzást, egy a technológia által jobban működtethető jövőben bízva. Egy olyan technológiára, amely időtől és tértől független közreműködést, együttműködést tesz lehetővé. Technológiákra, amely lehetővé teszi a részvételen alapuló, tömegek számára kiszervezett intézmények megjelenését.

A technológiák megérkeztek. De azt látjuk, hogy ezek a technológiák még nem a fenti célokat szolgálják ki, magántársaságok, mint a Facebook és a Google és társaik az emberek viselkedését és szokásait próbálják monetizálni, ahelyett, hogy az emberek életét igyekeznék jobbá tenni.

A képviseleti demokrácia Alessandra szerint sem pusztán logisztikai kérdés, kihívás. A képviseleti demokrácia a kormányzás eszköze. Fontos leszögezni, hogy a demokrácia intézményeinek a kritizálása nem egyenlő a demokráciának magának a kritizálásával.

Ma a világban társadalmi vállalkozások egész sora teremti újra és reformálja meg a képviseleti demokrácia intézményeit és működését online eszközökkel, alkalmazásokkal, hogy eszközt adajanak a közösségek kezébe, hogy újra vagy megvalósuljon az igazság, az egyenlőség.

A mi munkánk nem semleges, mondja Alessandra a Meu Rio-ról, mi abban hiszünk, hogy nem csak új eszközökre, de új alaptörvényekre is szükség van, a világot ugyanis jelenleg félelmek vezérlik. A gazdagok félnek az egész világtól, hogy a privilégiumaikra tör, a középosztály a munkahelyeit a jövedelmét félti, nem akarván elveszíteni a hozzáférését az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a szegények meg egyszerűen attól félnek, hogy nem élik túl a szegénységüket.
És van okunk félni, a világ ugyanis így nem működtethető tovább, nem fenntartható, és ennek ismert ára van: a klímaváltozásban, a demokratikus döntéshozatal működési anomáliában, a demokratikus intézmények hibás működésével fizetünk.

Mára eljött a kor, amikor a technológia alkalmassá vált a társadalmi változások elősegítésére és támogatására. Erre példa Obama 2008-as kampánya, ahol a közösségi média soha addig nem látott szerepet töltött be a mozgósításban. Egyirányú kampányüzenetek sugárzása helyett önkéntesek hadseregei, személyesen és a közösségi médiában folytatott sokmillió párbeszéd segítségével a társadalom meglévő hálózatait felhasználva juttatták el a kampányüzeneteket a választókhoz és győzték meg őket arról, hogy lépjenek fel, legyenek részei a változásnak.

Az emberek pedig reagáltak és rájöttek, hogy hatalmuk van, és megválasztották Obamát; de hogy ez az eredmény a meglévő rendszer mellékterméke volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a választások után a mozgósított tömegek hangjára, véleményére a politikusok ismét nem voltak kíváncsiak.

A kérdés tehát az, hogy hogyan használjuk a meglévő, már most is elérhető technológiákat, hogyan szervezhetjük meg a társadalmat, hogyan adhatunk eszközt a magunk kezébe, hogy létrehozhassuk, elősegíthessük a változást?

Alessandra szerint biztosan nem úgy, hogy izolált módon, egyéni felhasználókként kérünk valamit a kormányzattól és az majd válaszol, mint egy szolgáltató. Azért nem, mert ez csak megerősíti azt a jelenséget, miszerint egyénként már most is egy buborékban élünk. Gondoljuk csak el, a világunk már most is algoritmusok mentén szerveződik, amelyek lényegében azt mutatják meg nekünk, amit látni vagy hallani szeretnénk. A Facebook azt mutatja meg az ismerőseink által feltöltött dolgokból, amiről azt gondolja, hogy érdekelni fog bennünket, ugyanígy a Google azokat a keresési találatokat sorolja fel nekünk, amikről korábbi kereséseink alapján úgy gondolja, a legrelevánsabbak számunkra, ugyanígy, az alkalmazás boltokban algorimus mutatja meg nekünk, mely alkalmazásokat kellene telepítenünk a telefonunkra.

Ahhoz azonban, hogy a technológiát arra tudjuk felhasználni, hogy megváltoztassuk a politikát, ennek éppen az ellenkezőjét kell csinálnunk. Arra kell használnunk a technológiát, hogy egymásnak ellentmondó álláspontok tengerén legyünk képesek navigálni. És ezt közösségként, nem egyénként kell tennünk. Mert közösségként muszáj megértenünk egymást, a különbözőségeinket. És közösségként, együtt kell meghaladnunk a szűklátókörűséget és önzést, a káoszt és a megosztottságot, amelyeket már így is túl sokáig tévesztettünk össze a részvételi demokráciával.

Újra kell tanulnunk a demokrácia, a részvétel, a párbeszéd szabályait tehát, és ehhez fel tudjuk és fel is kell használnunk a technológiát. Hogy utána mi lesz, azt Alessandra nem tudja, de ez nem baj, azzal a gondolattal bíztat bennünket, hogy a válaszok, az út végének nem ismerete nem kell, hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy egyáltalán elinduljunk ezen az úton.

Alessandra Orofino, a Rio de Janeiroi MeuRio társalapítója előadásának inspiráló zárószavai ezek:

„Meg tudjuk csinálni. Ez a mi korunk kihívása. A demokráciát nem továbbfejleszteni kell, hanem újraindítani. És hogy ez megtörténik-e az nem szoftvereken, hanem rajtunk múlik.”

A phenomenal 27 year old  woman entered the TEdxDanubia2015 stage today. Danielle Fong is  clearly passionate about finding a solution to energy sustainability. She said, "I have patience with people but not with systems" and her life choices proves this. She was heavily interested in energy and disliked the slow pace in school so she entered university at age 12.

She shared her journey of creating a company that would focus on sustaining energy-  Pointing out examples of heat waves, lack of food, extinctions of species she reminded us of the urgency of the issue. With guidance and advice from fellow contemporary innovators like Steve Jobs she continued  to followed her vision of finding the missing technology- something she instinctively felt- to conserve energy. Her company found a possible solution: storing energy in compressed air. She explained the technology behind using an example of of water spray but to get the scientific detail, watch her talk online.

The technology should be released in 2017 and we wish her luck.

Biológia és természetismeret tanár a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban és a Lauder Javne iskolában, de médiát, vitakultúrát és angolt is tanít, felkérésre pedig tréningeket tart.  Andreának saját rádióműsora is van a Klubrádióban “Többet Ésszel” címmel, televíziós műsorokat szerkesztett (Borvacsora, Fogadóóra), több kisfilmet “szakértett”, amely a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet, és tudománykommunikációs blogot vezet “Élménybiológia” címmel.

http://www.joosandrea.com/elmenybiologia/

Sokoldalú ember, aki a hagyományos értelemben vett pedagógiát egészen más oldaláról közelíti. Alapvető építő kövek: tanár-diák viszony és vajon ez egészségesen működik-e manapság?

Andrea arra a kérdésre, hogy válságban van-e az oktatás meg is adja a választ magával ragadó személyiségével és előadásával. Azt mondja: feszültség helyett keressünk inkább megoldást. Ha részese vagyok egy problémának, akkor én magam is felelős vagyok a helyzet megoldásáért.

Vallja: fontos és tisztázandó, sőt lehetőségünkben áll eldönteni, hogy az osztályterem ajtaja börtönajtó, vagy egy varázsterem ajtaja, ahol belépve játszhatunk, alkothatunk, inspirálódhatunk és inspirálhatunk.

Miközben lelkesen mesél, - hogy tanárként csodás dologban van része, hiszen a közös alkotás a gyerekekkel rá is kihat, nem fáradt, mert óriási energiát ad neki, ha látja a gyerekeken a fejlődést – szinte látom a varázspálcát a kezében, még hozzáteszi: „Ha akarom kiforgatom az egész biológia órát „ :)

Örömteli szemléletről tesz említést, amikor azt mondja, hogy egy osztályteremnyi gyerek az bizony tükör a pedagógusnak. Ha bealudt a fél osztály, akkor lehet, hogy unalmas volt az előadás. Ha nem tudják a választ a kérdésekre akkor nem volt elég alapos az oktatás.

Kívánok gyerekeinknek sok-sok ilyen fantasztikus pedagógust, Andreának pedig kívánom, hogy legyen lehetősége a varázspálcáról mesélni kollegáinak is, és ha lehet adja tovább nekik is :)

"This is the thought I'd like to leave you with. There is a name for the period in our lives when suddenly everything feels overwhelming, everyone is changing, everything we think we know turns out to be wrong. It's called growing up. And that's when the real adventure begins" 

Dr. Hannu Rajeaniemi, a psycist and writer from Iceland ended his brilliant speech with the quote above but what preceeded it was a chain of stories from the first computer- a woman named  Henrietta Levitt- to Edwin Hubble toAlbert Einstein, madam curie and Leo Szilard. The stories showed how our understanding of science (and the world) changed over time as and the exponentially increasing complexities Imposed in our lives.

"Stars are what make you realize that the universe is very big"  he said.  Using your naked eyes you can see about 10,000 stars- if each star was a grain of salt, that would equate to 3 table spoons. This is an image what we can grasp but with the development of science we know that the number is unimaginably large. He moved on to talk about the small world- atoms it's smaller components. He continued into the subject of  technology and nature. The audience seemed so drawn to every scientific and historical fact or story he presented.  "To understand anything you must understand everything", he quoted Einstein and everyone instantly  laughed at the irony. 

I believe this is one of those  TEDx talks that will be re-watched again. Brilliant indeed! 

"We do not have to be victims of our own stories...but interestingly enough stories are a way out [our suffering]. We hold the power to change our story." 

Sammy Rangel ended his ted talk leaving the stage with a standing ovation. He shared some stories of his childhood which was filled with so much abuse and neglect that it's hard not to empathize with story of what lead him to a 7 year prison sentence in solitary confinement. 

At the age of 41 he learned that his mother had murdered his brother while he was still in her stomach but it was only the tip of the iceberg of reasons to hate his mother. His father raped him throughout his childhood but what made it worse was that she forced him and his syblings to respect and show love to his abuser as well as deny the existence of the rape. Part of his punishments aside from regular beatings were to starve him or deprive him of toilet visitations- and if he made a mistake his soiled underwear was put in his mouth. The horror continued and he felt helpless and inexistent.

He reached a turning point when he found himself over his mothers bed holding a knife. He was about to kill his mother for all the unnecessary pain. What stopped him was 2 reasons: he still loved his mother and he was afraid; "i was not a born killer" he said. He then ran away and gained- what he thought was- sanctuary in a gang. His mothers response was to convince his siblings that did so because they hated him and It broke his heart so much that he began to believe it wasn't necessary to change their minds. His anger and pain continued to grew that he with the help of his, he took it out on many people and in paticular a homeless man who was left to die after a vicious beating. His eyes swelled as he spoke about the innocent man. 

He entered jail during a race riot between the black and white inmates. Being a minority he was naturally placed on the black side. He teared up when he spoke about his best friend who was left to die after he shot during the riot. The prison guards weren't different from his fellow inmates regarding racism so when he begged for medical assistance he felt yet again helpless when this basic need was ignored. 

It was during his counseling when he placed himself in his mothers position to answer his many questions when he had a sudden shift in perspective after a lifetime of feeling victimized. He was asked if he had hurt anyone the way his mother had hurt him and he instantly felt guilt. He did take out his anger on innocent people. It was't fair but the only way he could let go of his feelings of victimhood was to forgive. 

A Magyar Tudományos Akadémia legfiatalabb tagja, szakterülete a csillagok és körülöttünk keringő bolygók asztrofizikája, utóbbi években egyre inkább a tudománykommunikáció gyakorlati alkalmazásai foglalkoztatják. A tudós - aki szabad idejében egy tudományos hírportál, a www.csillagaszat.hu főszerkesztője – arról mesél, hogy mára az űrben végzett tevékenység nagy üzlet.

Valaki egyszer megkérdezte a csillagászt: mi a nagy dobás manapság a csillagászatban? Kiss László erre azt felelte, hogy hát maga a Világűr, mi más?  :) De az nem egy üres tér, mi abban az érdekes? :)

Jó, ha tudjuk, hogy 2000 novembere óta már nem csak a Földön, de az űrben is lakik valaki folyamatosan. Sőt, manapság már az űrben is zajlik az üzlet. Az üzlet tárgya nem más, mint az információ. Az űrbe kihelyezett eszközök információkat továbbítanak, amelyeket szolgáltatásként el lehet adni. Lásd GPS, okos-telefon applikációk….

Az előadó lelkesen mesél a Cube-sat forradalomról, a 10x10-es kockában elférő műholdvevő technikáról.

Kiss László 2011-es TEDxDanubia előadása a Majdnem semmiről :)

https://www.youtube.com/watch?v=Unkk0EwiULE

A cirkusz egyszerre adrenalin, félelem és káprázat. Nincs még egy olyan műfaj, ahol a szereplők testközelben, közvetlenül a szemünk láttára hajtanak végre emberfeletti teljesítményeket. De vajon lehet-e a cirkusz ennél több? Erre ad választ a Vági Bence és a ReCirquel társulat.

Életünk sok pontján kívánjuk azt, hogy bárcsak rendelkezhetnénk valamilyen természetfeletti erővel. A mozivásznon mindez valósággá válhat. Gondoljunk csak a Star Wars jeleneteire, ahol a jedik az akaratuk segítségével mozgathatnak tágyakat, vagy a kémfilmek, ahol James Bond végtelen fegyvertárral, sértetlenül sétál át ezer puskalövés között. Mi ez valójában, ha nem cirkusz?

Vági megkérdezi a közönséget is: Mi az, ami először eszünkbe jut a cirkusz szót hallva? „Bohóc”, „állatok”, „juggling”(zsonglőrök) – hangzik a közönségből a három válasz. Valójában a cirkusz nem más, mint egy színpad – akár szó szerint, akár képletesen, mint a filmvásznon, vagy bárhol a világon – aminek a középpontjában valami rendkívüli dolog történik.

A ReCirquel társulata szeretett volna ennél többet is kihozni a cirkuszból, és kiegészíteni a cirkusz eszköztárát a történetmesélés elemével. Artistáik megtanulták, hogyan kell érzelmeket kifejezni a színpadon, a trükkön keresztül. Egy újfaja művészeti társulat jött létre, ahol a „színészek” estéről estére a saját életükkel játszva adnak elő történeteket.

Az előadás mondatai után a társulat két tagja A meztelen bohóc c. előadás utolsó perceit adja elő, melyben mindaz, amiről Vági Bence beszélt, valósággá válik.

Általában azt gondoljuk, hogy először sikeresnek kell lennünk ahhoz, hogy utána boldogok lehessünk. Ha keményen dolgozol, akkor boldog lehetsz majd egyszer a jövőben – a hétvégén, a vakáción, vagy nyugdíjasként. De vajon dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozzunk? Nic Marks statisztikusként dolgozik, azt vizsgálja, hogy az emberek mennyire boldogak munkavégzés közben. Szerinte meg kell fordítanunk a kapcsolatot a siker és a boldogság között.

A boldogságot bárki fel tudja ismerni egyetlen gesztusból. Ez arra utal, hogy egy mély, ösztönös érzésről van szó. Tudjuk, hogy az érzelmeknek evolúciós haszna van – a félelem segít elmenekülni, az agresszió segít a veszélyek legyőzésében. De mi lehet a boldogság funkciója?

Amikor lelkesedünk valamiért, ez az érzés az energiánkat arra összpontosítja, hogy könnyebben érhessük el, amit szeretnénk, hiszen tudatunk teljesen erre a feladatra koncentrál. A boldogság is hasonló, de valami más is hozzátartozik még: a boldogság egy szociális érzés. A mosoly másokkal megosztva nyer értelmet, ezen keresztül köthetünk új kapcsolatokat, és erősíthetjük meg a régebbieket.

A munkahelyeken a megfelelő csapatmunka kialakítása a cél. A csapatmunka pedig akkor tud jól működni, ha a benne lévő emberek nem érzik magukat rosszul. Sőt, az sem elég, ha csak „okén” dolgozunk. A megfelelő állapot a boldogság.

Hogyan lehet boldog légkört teremteni?

Nic szerint a boldogság és a siker kapcsolatában nagyon fontos szerepet játszik a pozitív visszajelzés is. A kutatásai szerint a boldog munkahelyi légkör kialakításához a legtöbben a következő kulcsszavakat adták meg: kapcsolatok, korrektség, egyensúly, függetlenség, kontroll, célkitűzés. Az alábbi tippeket fogalmazta meg munkaadók számára:

Connect – Kapcsolódj! Tedd lehetővé a munkatársak számára, hogy a munkától függetlenül kötődhessenek, beszélgessenek egymással!

Be fair – Légy korrekt! Az őszinteség és igazságosság az alkalmazottakkal szemben alapvető feltétel.

Empower – Adj hatalmat! Az alkalmazottaidnak legyen lehetőségük, hogy hassanak a munkájukra, és hogy a saját erősségeiket, ötleteiket és értékrendjüket is megmutathassák!

Challenge – Állíts kihívásokat! Ne az orruknál húzd a munkavállalókat, de ne is túl távoli célokat mutass nekik. Legyen egy ésszerű, elérhető távolságban lévő feladat, előttük, amelyet kihívás megugrani, de elégtétellel jár.

Inspire – Inspirálj! Hadd lássák az alkalmazottaid a nagyobb célokat is, hogy hogyan segítik a kollégáikat, az ügyfeleket, hogy hasznos tagjai a csapatnak!

Nic statisztikái szerint a boldogság és a teljesítmény körkörösen hatnak egymásra, ám a boldogság kétszer olyan erősen növeli a teljesítményt, mint fordítva. A következő tanáccsal zárja az előadását: Építs a boldogságra, és hagyd, hogy a siker magától jöjjön!

Daniel I. Schwartz húsz éve TEDster. Több TED konferencián volt jelen, mint Chris Anderson, a TED kurátora, összesen több mint száz napot töltött a közönség soraiban. Ma a TED előadások fogyasztásával kapcsolatos három lépésből álló stratégiáját osztotta meg a budapesti közönséggel.

Az első: találj legalább egy aspektust az előadásban, aminek a mentén magadra tudod vonatkoztatni a hallottakat. Hogyan hat rád? Mit tanulhatsz belőle?

A második: fogalmazz meg legalább egy kérdést az előadással kapcsolatban, amit, ha a szünetben az előadóba botlasz, feltehetsz neki. Előfordulhat, hogy végül nem találkoztok, és nem teszed fel a kérdést, a megfogalmazása maga, a kíváncsiságod és a kreativitásod használata a cél.

A harmadik: a találkozásokból, beszélgetésekből találj legalább egyvalakit, akivel a konferencia után két héten belül felveszed a kapcsolatot. Legyen az egy kávé vagy egy Skype beszélgetés, kövesd nyomon a beszélgetéseidet, de legalább a legígéretesebbet.

Daniel arra bátorított bennünket, hogy töltsünk időt a saját stratégiánk kialakításával, igyuk magunkba az élményt, adózzunk a kíváncsiság oltárán, legyünk aktív hallgatóság!

Kitüntetéssel végzett a Radcliffe Egyetemen, majd a Harvard Egyetemen szerzett doktorátust, évtizedek óta karitatív tevékenységet végez az ENSZ és a Ford Alapítvány égisze alatt és támogatja a Nemzeti Művészetért Alapítvány munkáját. Több mint harminc nonprofit szervezet és vállalati igazgatótanács munkájában vett részt, a társadalmi felelősségvállalás terén példát mutató vállalkozásokat irányít - ökofarmot Montana államban, ökoturisztikai gazdálkodást Namíbiában - , és a Synergos berkein belül lelkigyakorlatokkal egybekötött elvonulásokat szervez a vadonba.

A csoportos terápia célja, hogy a rászorulók, a hozzájuk fordulók tanulják meg kezelni félelmeiket. Peggy szerint viselkedésünk meghatározója belső félelmeink összessége, melyeket akár kicsi gyerekkorunk óta hordozunk.

Meg kell vizsgálni, hogy tárgyaktól vagy helyzetektől való félelmeink valódiak-e, vagy sokkal mélyebbről jövő dolgok. Fel kell tárni belső valónkat, hogy a félelmeinkkel tisztában legyünk.

A Synergos küldetése, hogy menedékhely legyen, ahol különféle módszerekkel segítik az emberek számára a nyugalom, a szeretetteli légkör kialakítását: meditációval, jógával és más lelki gyakorlatokkal.

Tudatában kell legyünk, hogy a félelem a szeretet ellentéte, a szeretet, ami a szívünket meg tudja nyitni, a szeretet, amely képessé tesz a bizalomra és a hálára. Ez a kulcsa mindennek!

Peggy üzenete: Szeretettel meg tudjuk menteni és meg tudjuk gyógyítani a világot!

http://www.synergos.org/about/mission.htm

A történelem legjobb női sakkozója 9 éves korában nyerte első nemzetközi versenyét, korosztályos világbajnok volt a fiúk között. 12 évesen megnyerte az első sakk olimpiáját családjával, ekkor már a háta mögül figyelte játékát maga Kaszparov is.

Szinte kivétel nélkül mindenki furcsa szemmel nézte ezt a fiatal lányt, később fiatal hölgyet, mit keres ebben a férfias világban. Könnyedén nyerhetett volna tudásával női sakkversenyeken, számára a kihívás az abszolút világbajnoki cím volt. A férfiak világába azonban nem könnyű betörni.

Amikor Kaszparovot arról kérdezték, szerinte lehetséges-e, hogy Judit versenyt nyerjen a sakk nagyvilágában ezt válaszolta: „….nem, ez „majdnem lehetetlen”.

1994-ben játszottak először együtt, majd később több alkalommal is, és bizony volt olyan verseny, amikor Judit megismerve ellenfele gyenge pontjait, illetve használva saját erősségeit nyerni tudott Kaszparovval szemben.

Bobby Fischer így nyilatkozott a női versenyzőkkel kapcsolatban: persze bármelyik nőnek adok egy huszárnyi előnyt….és mégis nyerni fogok :) Polgár Judit 15 évesen lett nagymester, megdöntve ezzel Bobby Fischer eredményeit.

"Semmi ellenvetésem sincs a női sakk ellen, de számomra a játék minősége a férfiaknál nagyobb kihívás. Ezen kívül azt hiszem, hogy a nemek szerinti elválasztás a különbségeket csak fokozza. Ha ez megszűnne, akkor rövidtávon a sakkozó nők száma csökkenne, mert számukra a harc túl kemény lenne. De hosszú távon a viszony javulna, és ez jót tenne a játékuknak." (Polgár Judit)

Letting go of our attitudes of separateness:

Furugh Switzer left the audience feeling more empathetic towards the Roma children in Hungary. As sociologist, intercultural educator and founder of Unity in Diversity- a program that focuses on disadvantages children and women- she  believes literacy and story telling is greatly linked to Empowerment and development of life skills.  There are populations living on the fringes of society all over the world. These people are left behind and the majority are living in poverty, despised by society- which creates a cycle that makes it more difficult to escape. What can we do to facilitate a change and encourage integration?

She shared a story and growth a Roma girl named Jazmine whose mother was an illiterate, unable to provide her proper life guidance. With the help of Switzers program, her mother-along with other Roma mothers- learned to read but more importantly, her homework was to read to Jazmin every night. The result? Her mother's parental skills improved and she is now on the road to attaining higher education; and jazmin,  watching the change in her mothers role, became more engaged in reading, learning literature and story telling. Her two worlds of school and home were merged together with the wonder of books.

She ended by saying that we need to let go of our attitudes of separateness. If this simple step of mother reading to child can make such a difference, it is unhelpful to continue to blame and accuse them [Roma or others in poverty] of laziness or low intelligent. 

"Our separateness is an illusion, we are interconnected parts of the world" - Ervin László 

Noah Raford alkalmazott jövőkutató arról mesél, a világot térképek mentén látjuk. Térképek segítségével navigálunk, a térképek leírják a környezetet, a körülöttünk látható hatalmi struktúrákat is. Amikor tervezünk, akár egy utazást, akár bármilyen tevékenységet, térképeket használunk, térképet készítünk. Ez alapvető tevékenységünk, akkor is, ha és amikor ezzel nem vagyunk tisztában.

A térképek tervezése, tervek készítése része az életünknek, melynek a lépéseit mindenki ismeri:

1. rájönni, elemezni, hol vagyunk,
2. térképet rajzolni,
3. azonosítani, hová tartunk, hová szeretnénk eljutni,
4. kitalálni, megtervezni az odavezető legjobb útvonalat.

De hogyan tervezünk a jövőre, amit nem ismerünk? Noah szerint a térképek korának vége. A minket körülvevő világ folyamatosan változik és a változás sebessége olyan nagy, hogy szinte lehetetlen hatékony térképeket, terveket készíteni.

Példák a változásra: a politikában egyre több szereplőnek egyre kevesebb autoritása van, az utakon megjelennek a saját magukat irányító gépjárművek, a robotika fejlődésével a munkahelyek fele rövid időn belül automatizálható. mit jelent mindez az oktatás kapcsán? Vagy a munkaerő gazdálkodásban? A klímaváltozás társadalmi nyugtalansághoz vezet, így lett egy oroszországi erdőtűzből elmaradt termés másutt, ami emelkedő és spekulációnak kitett élelmiszerárakhoz és tüntetésekhez, végül az Arab Tavaszhoz vezetett. Afrika lakosságának 42%-a 14 év alatti. Ők és a világ gyermekei egy olyan világban fognak felnőni, amiről semmit nem tudunk biztosan.

A változás kora. Egy változó kor. [Age of change. Change of Age.]

Hogyan csináljuk, térkép nélkül? Öt alapelv segít ebben bennünket:

1. Kezdd azzal, aki vagy, amid van! Kezdd el!
2. Képzelj el egy jobb világot és oszd meg ezt a képet másokkal! Ezáltal kiterjesztjük a képességeinket.
3. Készíts próbaverziókat. Próbálj ki mindent, hagyd, hogy új célok jelenjenek meg. Ki kell fejlesztenünk a cselekvésre való hajlamot magunkban. Cselekedj!
4. Keresd és használd ki a lehetőségeket, juss el amilyen messze és olyan gyorsan, ahogy csak lehet!
5. Ismételd újra és újra a fentieket és találj időt az [újra]értékelésre, átértékelésre!

Egy cselekvésre hajlamosított hozzáállással a „Célok, módok, lehetőségek” korlátozó metodikája helyett egy „Ezzel főzhetünk, ezért így főzünk, és ide jutunk: eljutunk valahová” attitűddel abból teremthetünk gyarapodó ökoszisztémánk, amink van, ahelyett, hogy az alapanyagokat gyüjtögetnénk az elinduláshoz. Ez a hozzáállás segíthet hozzá a lehetőségek előbukkanásához, melynek segítségével megnyílnak a világ lehetőségei előttünk, anélkül, hogy térképre lenne szükségünk.

Az animáció kifejezés a latin anima vagyis „lélek” szóból ered, jelentése: „élettel megtölteni”. Ez Magyar Ádám munkája, aki az egerszalóki GreenZero stúdió 3D-animátora. Előadásában a számítógépes képalkotás egy nagy dilemmájáról beszél: Mi kell ahhoz, hogy egy virtuális figura, egy számítógépes adathalmaz valódi élőlényként elevenedjen meg előttünk?

Az előadást Marilyn Monroe arcképével kezdi, ő minden idők legismertebb színésznője, de vajon megállná-e a helyét a modern blockbusterekben? Amíg beszél, a vásznon megjelenik Marilyn Monroe 3 dimenziós képmása, aki mozog, grimaszol, és hirtelen az Avatar c. filmből ismert kék bőrű lénnyé, naavivá változik. Ezt a képsort a kis magyar stúdió által tervezett konfigurációs szoftver segítségével hozták létre.

„A virtuális valóság már a spájzban van”- állítja Magyar. A 3D-szoftverek segítségével a képalkotás ma egészen új irányt kap, és új lehetőségek széles tárháza nyílik meg. Életet lehelni egy absztrakt figurába azonban hihetetlenül nehéz. Akárcsak az élő organizmusok, virtuális másaik is egy adott anatómiára épülnek, csontvázuk és izomzatuk van, amelyek befolyásolják megjelenésüket és mozgásukat. A valóság legapróbb részletekig történő rekonstrukciója a cél. Ahhoz, hogy egy emberalakot hozzanak létre, egy valós modellre van szükség. A modell arcát beszkennelik, integrálják az emberkonfigurációs rendszerbe, ahol a részletek finomra hangolásával teljes hasonlóságot lehet elérni a célszeméllyel.

Ennek a módszernek a segítségével akár a régi idők emberei is újra életre kelthetők. Éppen ezt a célt tűzte maga elé a csapat, amikor egy magyar történelmi animációs film megalkotásába kezdett, mely hamarosan el is készül. A film előzetesét le is vetítik a közönség számára. A látvány részletgazdag és korszerű - nem csak magyar viszonylatban.

Hetesi Zsolt asztrofizikus, energiastratéga, a Fenntartható fejlődés és Erőforrások kutatócsoport vezetője, „Egy élhetőbb világért” címmel blogot ír, és szabadidejében családi gazdaságot tart fenn.

http://ffek.hu/blog/hetesi_zsolt

A XXI.század elején súlyos teherként jelentkezik az éghajlatváltozás, a természeti erők kizsigerelése, az emberi társadalom zavarai, a fosszilis energiák fogyása, a biodiverzitás elvesztése…..

Az emberiség léte végveszélybe sodródik, és ez nem utópia már, ebben a korban élünk most!

Előadása időutazás, a 2100-as évek elején járunk, mögöttünk van sok-sok nehéz ám tevékeny év. Ekkor már tudjuk, hogy csak hatalmas erőfeszítések és társadalmi összefogás árán sikerült elkerülni az összeomlást! Figyelmünket kéri, mert amiről beszél az vizsgaanyag :)

Cinikus humorral átszőtt szavaira jó, ha nem csak figyelünk, és majd pontosan visszamondjuk az évszámokat a vizsgán, hanem már ma beépítjük a mindennapjainkba a változásokat! Ugyanis csak akkor kerülhetjük el azt a bizonyos összeomlást, ha a vizsgaanyag tartalma nem egy száraz tételsor marad, és  rajtunk kívülálló események sorozata, hanem számtalan környezettudatos lépés megtétele a fenntarthatóság szellemében saját életünkben és környezetünkben is.

Néhány évszám és lényegi változás a jövőből:

• 2018 Nemzetközi összefogás, az emberiség végre elkezd fenntartható pályára állni
• 2037 Megújuló energiaforrások széles körű elterjedése, használata
• 2055 Hulladékmentes gazdálkodás, körkörös gazdaság (valaha kék gazdaságként tanították az egyetemeken)
• 2062 Szimbiózisban él ember és környezete a természettel
• 2087 Sikerült a műtrágyával terhelt földeket megújítani, nincs betegség, minőségi élelem jut mindenkinek
• 2100 Élhető tér a Föld az emberiség számára

Üzenete mindannyiunk számára: Társadalmi összefogás és nyomás  - csak ez segíthet!

Háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, edző. 2013-tól a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Irányítása alatt a válogatott világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes lett. 

Elért eredményei a fegyelmezettségen és a vízilabda szeretetén túl abban a tudatos emberi hozzáállásban, szakmai alázatban és erőben rejlik, amelyről előadásában mesél.

"Amikor egy verseny nem sikerül, amikor nincs eredmény azt minden esetben ki kell elemezni, mert akkor nem tettünk meg mindent. Ám az elemzést megelőzi az, hogy milyen eredményt várunk el akár egyénileg, akár csapat szinten – ezt tudatosítani kell a csapattagokban!"

Benedek Tibor arról mesél, - több saját és más edzők interjú részleteivel a háttérben - hogy az edzők nem csak szavaikkal, hanem viselkedésükkel is jelentősen befolyásolják a csapat hangulatát, játékát. Árulkodó az arcmimika, a kéz és testtartás, leolvasható a feszültség mindezekről akkor is, ha egy hang sem hagyja el az edző ajkát.

Az őszinteség a nézők és a csapattagok felé is fontos, de tudni kell felelősséggel nyilatkozni,  a versenyláz ellenére is uralkodni indulatokon, vélt vagy valós sérelmeken, mivel az nem jó üzenet a külvilág számára.

Benedek Tibor összegzésében elmondja: a sport lényege az is, hogy van kudarc, tudatában kell lenni, hogy mindig csak egy győztes van. Fontos, hogy a kudarcokat, vereségeket is minden esetben ki kell elemezni, ám az a nem mindegy, hogy az elemzéskor mit emel ki a csapattagok számára. A pozitív dolgok kiemelése mindig erőt és inspirációt ad az újrakezdésre, felkészít a következő győzelemre. 

A TEDxUniversity színpadán ma reggeli második előadónk Duda Ernő a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke az egészségtudatról, betegségtudatról, egészségügyről beszélt.

Egészségtudat. Általános vélekedés, amely befolyásolja az emberek gondolkodását és döntéseit, hogy ha nincsenek tüneteink, egészségesek vagyunk. Az emberek még büszkék is rá, hogy nem járnak orvoshoz. Míg autóink tele vannak szenzorokkal, az üzemanyagszinttől az olajnyomáson át a kiégett izzókig, egyes típusok még azt is kijelzik, ha csökken a keréknyomás, addig a szervezetünkben zajló folyamatokról csak akkor szerzünk tudomást, ha a szervezetünk jelez. Tünetekkel. Vagy, ha szűrővizsgálatokat végeztetünk magunkon. Amit tehetünk, mert mindannyian dönthetünk úgy, hogy részt veszünk az ingyenes, vagy választjuk a pár tízezer forintért elvégezhető magán szűrővizsgálatokat. A teljes populáció szintjén lehet jelenleg még drága és így fenntarthatatlan e vizsgálatok elvégzése, de lássuk be: mi nem a populáció vagyunk. Magunknak, a szeretteinknek, konkrét személyeknek a vizsgálatáról beszélünk, amelyek nagyságrendekkel megnövelik a későbbi stádiumokban felismert betegség gyógyítási esélyeit, a kezelés költségei pedig jelentősen alacsonyabbak maradhatnak.

Az egészségügynek változnia kell. Egy reaktív, a betegségeket a tünetek jelentkezésekor hatalmas költségekkel és heroikus küzdelemmel kezelni tudó betegségiparból, amely finanszírozásának 97%-át a gyógyításra, és mindössze 3%-át költi megelőzésre, egy a megelőzést, az egészséges élettartam meghosszabbítását előtérbe helyező és adott esetben a privát szektorral szorosan együttműködő szolgáltatássá kell válnia.

Nekünk magunknak pedig a jelenlegi passzív résztvevői státuszunkat aktívra, sőt proaktívra kell változtatnunk. Azzal, hogy elmegyünk szűrővizsgálatokra, hogy az autóinkhoz hasonlóan (egészségügyi) szenzorokkal és alkalmazásokkal vesszük körül magunkat és otthonainkat. Ehhez újra kell gondolnunk, el kell döntenünk, egészségesnek gondoljuk-e magunkat csak azért, mert tünetmentesek vagyunk.

Csutka István sokrétű tehetség: tánc- és színművész, rendező, később műsorvezető és televíziós főszerkesztő, ám ezúttal mégsem saját magáról beszél, hanem arról az utazásról, ami megváltoztatta az életét.

Amikor István a színpadra lép, az egész nézőtér elsötétedik. Egy könyvből olvas fel, egy vadászó párducról szóló részletet, szenvedélyes és hangon és jól hallhatóan gyakorlottan. 

Kiskorában apja hasonló, afrikai vadászhistóriákat olvasott neki elalvás előtt, így István már gyermekként is arról ábrándozott, hogy egy napon eljuthat Afrikába. Felnőttként sem múlt el ez a vágy, ám mégsem hosszas tervezés, hanem egy hirtelen döntés vette rá, hogy tényleg belevágjon a kalandba. Amikor Erős Zsolt hegymászóval készített egy tévés interjút, a felvétel után beszélgettek. István irigykedve faggatta őt a Kilimandzsárón tett túrájáról, mire a válasz – legnagyobb meglepetésére – az volt, hogy Zsolt ismét oda készül, mi több, hiányzik még egy ember, de ha jönni akar, azonnal kell válaszolnia. István úgy döntött, hogy belevág a kalandba.

A hirtelen készülődést követően megérkezett a csapattal Afrikába. Ám a Kilimandzsáró lábánál a hegy meghódítása előtti napon megbetegedett, szinte megmozdulni sem bírt. Ott állt gyermekkori álma kapujában, és úgy érezte, hogy egyszerűen képtelen lesz megtenni. Ám ekkor egy csomaghordó fiú kérdezte meg tőle, hogy mi baja. Ez a fiú tudta, hogy mi lehet a baja, és meg tudta mutatni, mit és hogyan kell ennie ahhoz, hogy felépüljön, így – ismét egy véletlennek köszönhetően – ereje teljében vághatott neki a hegynek.

Ott volt a fiú, Ombeni (a név „imádkozót” jelent), aki lehetővé tette az álma megvalósulását. Ekkor elhatározta, hogy ugyanazt fogja tenni, amit a fiú is tett vele: valóra váltja az álmát. Ám segíteni egy nyomornegyedben élő, tanzániai fiúnak nehezebb, mint gondolnánk: csomagot küldeni szinte lehetetlen, ösztöndíjat találni még nehezebb. Tanzániában 18 évesen minden fiút kiraknak az utcára, hogy saját magukat lássák el. Ombeni büszkén vallotta, hogy ő már el tudja látni saját magát, és fenntartja egyetlen ágy nélküli, fából eszkábált és sárral tapasztott szobáját. Hotelmendzsmentet szeretett volna tanulni, de nem engedhette meg magának az iskolát.

Minden jel arra mutatott, hogy nincs más lehetősége, mint hogy pénzt küldjön a fiúnak. Megígértette vele, hogy a kapott pénzt kizárólag az álma megvalósítására fogja költeni. Ami ezután történt, az megerősítette abban, hogy érdemes volt bíznia.

Varga Viola

Különös világban élünk: vékony határmezsgyén egyensúlyozva örök és illékony, állandó és folyton változó között. Ez az otthonunk. Az élet mámorító tánca. Ez ad otthont mindennek az univerzum fizikai létezésétől saját személyes élettapasztalatainkig. Ott találjuk siker és kudarc, jó és rossz döntések mögött. Az innováció szülőanyja és a harmónia forrása. A komplex és emergens rendszerek élőhelye a pénzügytől a biológiáig, a globális klímától az agyunk működéséig, a kozmológiától a politikáig. És az ilyen rendszerek kapcsán talán érdemes újragondolnunk azt is, hogyan irányítsuk vagy menedzseljük őket. Életszerű-e még a gépszerű, hierarchikus, uralkodó kontrollba vetett hit? Vagy sokkal nagyobb teret kellene adnunk a nyílt végű történeteknek, a lezáratlan igazságoknak, a dinamikus együttműködésben rejlő teremtő erőnek, a látszólag ellentétes álláspontok és antagonisztikus érdekek feloldására tett kísérleteknek? Milyen utakon érdemes továbbmennünk? Milyen kérdéseket kéne feltennünk? Hol rejlenek a lehetőségeink és milyen veszélyektől kéne igazán tartanunk? Miről is szól valójában ez az egyensúly? 

Ezekre a kérdésekre keressük a választ csütörtökön előadóink segítségével az Urániában.

Sena Dagadu neve az Irie Maffia együttesből lehet ismerős az underground zene rajongóinak, de saját számaival is fellépett már több nagy budapesti szórakozóhelyen. Az énekesnő új szólóalbuma 2013-ban jelent meg Lots of Trees címmel, most erről a lemezről énekelt el nekünk három számot és egy félig improvizált ráadást.

Sena a dalait a TEDxDanubia 2014 tematikájához választotta: Az első szám a bizonytalanság korának címezve a Grit My Teeth -  egy nagyon energikus dal, melyben a leggyakrabban elhangzó szó: maybe ("talán"). A szöveg olyan szenvedélyről szól, aminek nem szabhatnak határt a külvilág nehézségei. Egy nagyon energikus sor rögtön megragad a fülemben: "Maybe I gonna have to take these laws and rules and break a few if I ever gonna make it home to you" - ezeket a sorokat Sena a gesztusaival is eljátsza.

A következő szám az együttélésnek szól, a címe Buckets Full of Love. Ezt a számot a kislánya születésének alkalmából írta, mint egy vidám és őszinte fogadtatás, azzal az ígérettel, hogy mindig vigyáz rá, hogy ő legyen a legboldogabb a világon.

Az utolsó tematikához kapcsolódó szám az Every Blessed Thing A "változni és változtatni" jelmondatnak szól. Ez egy igazi szerelmes vallomás, lassú és érzelmes. Elmondja, hogy milyen érzés meglátni a világ szépségeit, azzal a vággyal, hogy valakivel megoszthassuk azt. 

Az utolsó szám egy meglepetés, mely az énekesnő elmondása szerint még csak félig készült el. Sena azonban a fajta személyiség, aki ettől nem jön zavarba. Az utolsó üzenete ez: Merjünk kockázatot vállalni!

Emily Levine író és humorista, a 100 legnépszerűbb TED-előadó egyike. Sokan ismerhetik már karakteres stílusáról, melyben őszinte, filozofikus mélységű gondolatait könnyed, mégis ironikus viccekkel támasztja alá. Mostani előadásában azt fejtegeti, hogy hogyan érdemes tekinteni saját magunkra és a világunkra.

Hessel szerint a rákos megbetegedés, viselkedését tekintve egy olyan fertőzéshez hasonlít, amikor a saját sejtjeink bolondulnak meg.

Száz évvel ezelőtt a mikrobák miatt aggódtunk. A penicillin és a többi antibiotikum felfedezése forradalmasította a gyógyítást. Ma a rák miatt aggódunk és a gyógyszeripar fejlettsége lehetővé teszi, hogy a legfejlettebb gyógyszerek nagyon célzottan a rákos sejteket támadják.

Ilyen, célzott gyógyszerekre lenne szükségünk.

Csakhogy a gyógyszertervezés hosszadalmas (akár tizenöt évig is eltartó) kockázatos, és mindezért nagyon drága folyamat. Az elmúlt évek adatait megfigyelve látható, hogy egyre több pénzt emészt fel, és egyre kevesebb gyógyszert eredményez, tehát a hagyományos módszerekkel történő fejlesztés fajlagosan még drágul is.

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma rák sem, a célzottan készülő gyógyszerek tehát nagyon kevés emberen tudnak segíteni. Miközben tudjuk, hogy a rák legyőzéséhez célzott gyógyszerekre van szükségünk. A megoldás: újra kell gondolni hogy fejlesztünk gyógyszereket.

Erre hoztam létre a Pink Army Cooperative-ot, az első mindenki által tulajdonolt, nonprofit gyógyszerfejlesztő közösséget, hogy a lehető legjobb rákgyógyszereket fejlesszük ki, amilyen gyorsan csak lehetséges, amelyeket azután ingyen adunk az embereknek.

Mekkora őrültségnek hangzik ez és egyáltalán hogyan lehetséges ez?

Tizenöt évvel ezelőtt az ingyenes e-mail és tárhely ígéretével induló szolgáltatásokra kaptuk fel a fejüket, ma mindenkinek ingyen e-mailje van. Egy új üzleti modell kellett, hogy szülessen ehhez.

De hogyan csináljuk ezt a gyógyszeriparral?

A válasz a digitális genetikus tervezés. (Digital genetic engineering.) A tudás és a szoftverek, valamit a DNS nyomtatási technológia ma mindenki számára elérhető és egyre megfizethetőbb lesz.

Mivel egyetlen emberre tervezünk gyógyszert nincsen szükség hosszú és drága tesztekre, ez nagyon lerövidíti a folyamatot.

Az Autodesk szoftverjével olyan gyógyszereket tervezünk, melyek a rákos sejteket magukat használják a rák elleni anyag termelésére a szervezetben (oncolytic virus), a 3D nyomtatók segítségével a világtörténelemben először egy szoftvercég által készített életformát hoztunk létre.

Személyre szabott „antibiotikumok”, gyógyszerek készülhetnek a rák ellen. Miután kidolgoztuk egy emberre a működő eljárást, felskálázzuk, kidolgozzuk az eljárást a tömegek számára is.

A 3D nyomtatási technológiák fejlődése és az open source kutató fejlesztő központok ismét megmutatják a „Mi” erejét, (power of ’Us’) és forradalmasítják a gyógyszerek kutatását, fejlesztését.

(Update I. a 2014-es TEDxDanubia konferencia másnapján jelent meg ez a cikk az onkológiai vírusterápia első jól dokumentált sikeréről.)

Az elmúlt száz évben a Föld népessége 1 milliárdról 7 milliárdra nőtt, s az emberiség a földfelszín 97%-át elfoglalta. S mivel az emberek több mint fele városokban él, mára a város lett az általános közeg, a földi ökoszisztéma legfontosabb meghatározója. A városlakó emberre úgy is tekinthetünk, mint egy új fajra – Homo sapiens urbis – mely folyamatosan alakítja a környezetét, saját magát és így talán a saját jövőjét is.

A városok működése azonban ilyen növekedés mellett nem fenntartható. Az urbánus környezet rengeteg élelmiszert, vizet és energiát őröl fel, kimenetként pedig szemetet termel. Amíg a város csak egy apró sziget volt a vidék tengerében, addig ez még nem volt jelentős, viszont mára már komoly problémát jelent. Biztosítanunk kell a tápanyagokat és eltüntetnünk a hulladékot úgy, hogy közben a városok szinte egymást érik.

Szerencsére a hulladék visszaforgatása hasznos erőforrássá ma már lehetséges. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e kihasználni ezt a lehetőséget. Az egyik lehetséges innovatív elképzelés az „élőgyár” ötlete, mellyel a víz, az élelmiszer és az energia élő organizmusok segítségével kerülhetne vissza a város véráramába. A tervek szerint az első ilyen városi léptékű élőgyár a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykertben fog megvalósulni, és bár még nem valósítja meg a 100%-os újrahasznosítást, óriási megtakarításokat tesz lehetővé.

Pozsár Péter építész, Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte diplomáját, ahol 2010 óta tanít és vezeti a Szociális Építészeti Kutató Labort. Intenzíven 2009 óta foglalkozik az építészet szociális, közösségi és társadalmi szerepvállalásának elsősorban hazai lehetőségeivel, feladataival.  

2010-ben egy mesebeli történetbe érkeztek. Dán faépítészeti fesztiválra diákjai pályázatot nyújtottak be. A csoda ott kezdődött, hogy a 120 pályázatból 20 pályamunkát juttattak tovább, és abból is kettő a saját tanítványainak pályázata volt. Ám a rendezvényt végül lemondták, ami akkor nagy csalódás volt. Ezért úgy döntöttek, hogy nem veszhet el ennyi munka, megrendezték maguk a Hello Wood nevű tábort. Ez az összejövetel azóta nemzetközi építészeket és designereket tömörítő, társadalmilag felelős témákat feldolgozó alkotótáborrá vált.

Minden tábornak megvan a maga tematikája, ahol fa installációk készülnek. Minden csapat ugyanazokból az anyagokból, ugyanazokkal az eszközökkel, szerszámokkal dolgozik.

 A tábor közösségszervező és közösség megtartó ereje mellett a közös alkotás a legfontosabb összekötő kapocs. 

http://peterpozsar.blogspot.hu/

Nikhil sztár. Még csak 19 éves, de már van egy bestseller könyve az oktatásról. Oktatás kutató.

Előadása elején felhívja figyelmünket az oktatás, tanulás és iskoláztatás közötti különbségre. Az amerikai oktatási rendszerről beszél, mely a 18. századi porosz rendszeren alapult, mely engedelmeskedő, magát a hierarchiának alávető alattvalókat állított elő. Ennek eredménye a jelenlegi krízis. Charles Silbermann Crisis in the classroom c. könyvére utal.

Mark Twaint idézi: „Sosem engedtem, hogy az iskoláztatásom útját állja a képzésemnek.” („I never let my schooling intervene my education”)

Ez a nem régóta működő rendszer éles ellentétben áll evolúciós örökségünkkel, mondja Nikhil, miszerint egy játszva és utánozva tanuló faj vagyunk.

Neil-t és a Summerhill iskolát hozza, ahol a demokratikusan irányított iskolában a legkisebbek által is megtapasztalható a felelősség, (és hogy gazdái vagyunk mindannyian az iskolának,) a demokratikus folyamatokban történő részvételen keresztül. Ezzel szemben a hagyományos iskolatípusban elvész a motiváció. Charles Holt szerint a gyermek legjobb helye a tanuláshoz a felnőttek körül van.

Nikhil Goyal előadásának fő üzenete, hogy meg kell reformálnunk az iskolát, legelsőkén fel kell tegyük magunknak a kérdést, milyen kvalitásokat szeretnénk az (iskolarendszerünkből kikerülő) emberekben látni?

Nikhil sztár. Még csak 19 éves, és nehéz dolga van Sir Ken Robinson cipőjében a TED(x) színpadán. De tisztességesen helytáll és lendületes, jó beszédet mond egy fontos ügyben.

Kádár Annamária, pszichológus, a kommunikációs terápiák szakembere, a Mesepszichológia c. könyv szerzője természetesen egy mesével kezdi az előadását.

Miért mondunk meséket, és mit tanulhatunk a mesehősöktől? A mesékben nemcsak a főhőssel azonosulhatunk, hanem minden egyes szegmensben megtalálhatunk egy élethelyzetet: Amikor a főhős elindul otthonról, azzal a komfortzónáját hagyja el, melyben kellemesen élt ugyan, de nem volt lehetősége fejlődni. Amikor a hős szerencsét próbál, bízik abban, hogy a véletlen az ő pártjára áll, ahogy az gyakran a való életben is megtörténik. A hamuba sült pogácsa az emberek áldását, a sárkány a külső és belső nehézségeket, a királykisasszony kiszabadítása az én-integritás megtalálását jelenti, és így tovább.

Ha a mesehősök tetteit vizsgáljuk, morális és pszichológiai ideálokat találunk. A főszereplő nem tökéletes, de képes beismerni a kudarcait, mert tudja, hogy a hiba elengedhetetlen a fejlődéshez. A hősnek kreativitásra van szüksége, céltudatosnak, nyitottnak és bátornak kell lennie, így tudja beteljesíteni a maga meséjét.

Felnőtt fejjel azt gondolhatjuk, hogy a mesék világa már nem ránk vonatkozik, pedig ha a saját életünkből osztunk meg egy részletet valakivel, akkor is mesélünk. A múltunk elfogadásának végső fázisa is az, amikor a kudarcokat képesek vagyunk elmondani másoknak, akárcsak egy terápia során. A mese segít feldolgozni a velünk történteket, új keretet adhat a valóságnak. Aki nem hiszi, járjon utána!

Az egyik (ha nem a) leghíresebb magyar geopolitikai és biztonságpolitikai szakértő azzal indítja beszédét, hogy a rövid huszadik század (1914-1991) nagyobbik részében, jelesül 1945-öt követően egy kétpólusú világban éltünk, ahol a két nagyhatalom a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése és érdekei határozták meg a globális történések jelentős részét. A Szovjetunió fölbomlásával ez megváltozni látszott, de napjaink történései mutatják, hogy Oroszország nem tett le a globális vezetői szerepről.

Mielőtt elmesélné, szerinte mi várható a jövőben, és mennyire érezhetjük biztonságban magunkat és mely tanulságok szűrhetőek le az elmúlt évtizedek történéseiből, Nógrádi professzor két megállapítást tesz. Az első, hogy a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben bizonytalan, a második pedig, hogy a politikai gyakorlat megelőzi a politikai elméletet.

Vajon meddig marad tehát, visszaáll-e, marad-e kétpólusú a világ?

A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, ez ellen intéz tehát Putyin Oroszországa jelenleg kihívást, és nem feledkezhetünk el a folyamatosan erősödő (és gazdaságilag globálisan terjeszkedő és flottáját erősen fejlesztő) Kínáról sem, (Paul Lacourbe tavalyi TEDxDanubia előadását ajánlom itt figyelmetekbe).

Először Amerikát veszi górcső alá: az USA teret veszít. Hírszerzése jó, (az öt hatalom Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, és az USA) gyakorlatilag eddig is lehallgatott mindenkit, ezután is le fog, de erejét már csak egy térségre koncentrálja és ez a térség nem az USA, sem a Közel-Kelet, sem a Krím vagy a Kaukázus, (amely utóbbiak immár egyértelműen mind Oroszország érdekszférájának minősülnek), hanem a Csendes-óceán. Kína várhatóan 2027-re bruttó GDP-ben számítva lehagyja majd Amerikát, amely addig is mindent meg fog tenni azért, hogy Kínát feltartóztassa, hátráltassa. Amerika célja itt egy Kína ellen irányuló stratégiai szövetség összekovácsolása a térségben Japán vezetésével, ami azonban elbukik majd a térség többi államának ellenállásán, ugyanis Japán korábbi gyarmatosítási törekvései miatt Dél-Kelet Ázsia többi állama nem fogadja el Japán vezető szerepét. Az EU és Amerika között ellentétek vannak Oroszország miatt. Amerika szerint az EU nem számít globális tényezőnek, ahogy az elmúlt évtizedekben sem számított, (még a Délszláv válságot sem tudta kezelni,) a jövőben sem számít majd annak. Nógrádi határozottan állítja, hogy az USA szerint Európa de facto vezetője egyértelműen a két világháborúban is legyőzött Németország. Az a Németország, amely a legtöbbet Oroszországban befektető államként emiatt az USÁ-val is és az EU politikai (elsősorban Oroszországgal szembeni) ambícióival is részben szemben áll. Kína globális hatalommá fog válni. Ehhez még néhány év békére van szüksége. Míg Putyin az elnök, várhatóan nem fogja vitatni szárazföldi határait, de egy Jelcini típusú elnök eljövetele esetén erre lehet számítani. Kína kitörni készül a Csendes-óceán felé. Oroszországban Putyin az 1991 óta tartó hanyatlást kívánja megállítani és a nagyhatalmi státuszt megőrizni, erősíteni, második elnökségét 70% körüli népszerűséggel kezdte, mely a gazdasági válság miatt 40% körüli értékre esett, majd most a krími válság és annektálás során ismét 70%-os magasságba emelkedett.

Összefoglalásként Nógrádi György elmondta, hogy Amerika, Oroszország és Kína (stratégiai és gazdasági) összecsapásainak folytatódására lehet számítani, és az EU-ra nem vár főszerep, továbbá, hogy ahogyan 1945 óta sem telt el egyetlen nap sem harc nélkül, erre a közeljövőben sem lehet számítani. Fergeteges lendületű, a humort nem nélkülöző, de végső soron sötét képet festő előadást kaptunk.

Laurie Garrett író és újságíró, az egészségügy és a biotechnológia nagyhatalmi vonatkozásait vizsgálja.

Charles Darwint nevezi hősének, mert ő volt az első, aki meglátta az összefüggést, amit előtte senki sem értett meg: az evolúciót. Az evolúciós fejlődés csodálatos, amíg természetes keretek között marad. Csakhogy az emberi faj, mint oly sok mindent, a fajok fejlődésének irányítását is szeretné a maga kezébe venni.

Ez ma már nemcsak azt jelenti, hogy a már élő organizmusok sorsáról dönthetünk, tenyésztéssel vagy pusztítással: amióta hozzáférésünk van a DNS-hez, azóta a legelemibb szintről tudjuk megváltoztatni az élőlényeket. Ez a lehetőség gyökeresen megváltoztatta azt, ahogyan a világot szemléljük. Módunkban áll a meglévő fajok biológiai módosítása – olyan tulajdonságokkal ruházhatjuk fel őket, amivel a természet sohasem tette volna -, visszahozhatunk mára már kihalt állatokat a múltból, sőt, akár egészen új fajok megalkotására is képesek vagyunk.

Ám még mielőtt istennek képzelnénk magunkat, meg kell látnunk a korlátokat és a veszélyeket, amiket ez a technológia rejt. Olyan életformákat alkotni, ami korábban még nem létezett, mivel a természet nem hívta életre, ma már nemcsak létező lehetőség, hanem indusztrializált folyamat, melynek legnagyobb veszélye az, hogy legtöbbször a tudtunk nélkül történik, ezért nem kontrollálható. Ráadásul nemcsak új egysejtűeket, antibiotikumokat tudunk alkotni, melyeket az orvoslásban hasznosíthatunk, hanem vírusokat fejleszthetünk tovább, sőt, egy új DNS-elemet is megalkottunk. Hol van a határ, amikortól a kísérletezés átlép veszélyforrássá?

Laurie Garrett szerint a megoldás az átláthatóság: minden egyes tényt nyilvánosságra kellene hozni, az élet manipulációjával kapcsolatban, vállalni érte a felelősséget, és megosztani másokkal a hasznát és a kockázatait is. 

Az egészségügyben ma azt vehetjük észre, hogy folyamatosan fejlődnek a gyógyszerek, elsősorban azért, mert hatalmas összegeket költenek rá.

Az egészségügyi fejlesztések legnagyobb részét az újabb és újabb gyógyszerek fejlesztése teszi ki. Hatalmas összegeket költenek el erre a területre világszerte, mégis azt látjuk, hogy számos gyógyászati anyag nem juthat el az embereken történő alkalmazásig. Ennek oka az, hogy minden szert először állatokon tesztelnek, s csak utána juthatnak el az emberekhez. Az orvostechnikai drogok 20-50%-a nem ér el erre a szintre. Mi lenne akkor, ha nem állatokon kellene tesztelnünk, hanem mesterségesen létrehozott emberi szöveteken?

Forgács Gábor neve a 3D-sejtnyomtatás kapcsán vált ismertté. Az általa fejlesztett ún. bioprinter már létezik, és képes mesterségesen létrehozni élő szervezetekből vett sejtekből egészen komplex szöveteket. Mivel a szerveink nagy része kisebb, egyszerűbb egységekből épül fel, ezért a bioprinter segítségével már ereket, csontokat, és bőrszövetet is létre tudunk hozni. Mindezt tudva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy napon az állatkísérletek is kiválhatóak lesznek ezzel az eljárással.

De egyáltalán nem kell itt megállnunk. Mire lehetne még használni a 3 dimenziós, mesterségesen létrehozott élő struktúrákat? Mi lenne, ha az állatok megölése nélkül jutatnánk bőrhöz és húshoz?

A legtöbben nem gondolunk bele, hogy akár egyetlen hamburgerhús létrehozásához is hatalmas erőforrások felhasználására van szükség, míg az az újszülött borjútól az asztalig kerül. Ma 7 milliárd ember hússzükségletét 60 milliárd fogyasztásra szánt állat látja el. Ezt az elképesztően nagy befektetést kiválthatnánk, ha mesterségesen, sejtekből növesztett húst ennénk. Ez az elképzelés ma még sci-finek tűnik, viszont a bőr előállítása egyáltalán nem ennyire elrugaszkodott, mi több, létező technika: Biopsziával sejtmintát vesz a megfelelő állati sejtekből, melyeket utána növesztőcellákban, lapokban növeszt fel. Több rétegnyi ilyen növesztett bőr összeillesztésével érik el a valódi bőrrel megegyező a minőséget.  A leírt folyamat tiszta, gyári, az elejétől a végéig kontrollált formában is megvalósítható.

A technológia eredménye egy olyan bőrhártya, ami tökéletesen megfelel az igényeinknek, sőt, a hagyományos bőrnél előnyösebb tulajdonságokkal is rendelkezik: rendkívül ellenálló, és puha, mint a selyem. Egy teljesen homogén anyag, melynek teljes egésze hasznosítható, mivel akármilyen formára alakítható, és mert nincsenek hibás vagy rosszabbul felhasználható részek, melyek az állat anatómiájából fakadnának. Nincs rajta sem szőr, sem hús, így rengeteg káros anyag használata kiküszöbölhető, amelyek az ipari bőr kezeléséhez még szükségesek lennének.

A sejt forrása lehet akármilyen állatfaj, amit csak el tudunk képzelni, mi több, egyetlen állatból elképesztően sok mesterségesen nevelt bőranyagot hozhatunk létre.

A biofabrication tehát több, mint a természetes módszerek mesterséges másolata. Egy egészen más szemléletű, etikusabb, humánusabb módszer, mint amilyet a vadászó életmódot folytató embernek használnia kellett. 

14 évvel ezelőtt, Bobby Sager felhagyott addig végzett munkáival, és a készségeit továbbra is használva új irányba indult. Változást akart hozni az emberek életébe. 2000-ben feleségével és gyerekeivel megalapították a „Sager Family Traveling Foundation & Roadshow”-t (Sager Család Utazó Alapítvány és Roadshow), amely nem segélyekkel és adományokkal segíti a rászorulókat, hanem üzleti szemlélettel és felelősséggel életképes változásokhoz segíti azokat, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

„ Halászni tanítsd meg a rászorulót, ne halat adj neki!”

Nem azért, mert bűnösnek érezte magát a felhalmozott vagyon miatt, egyszerűen ez egy belső késztetés volt, úgy döntött, hogy teljes életet akar élni.

Közösségekben kezdett élni a családjával együtt, a földhöz és a valós léthez közel akartak élni. Ezért utazni kezdtek, táborokban élni, többek között Nepálban, Afganisztánban, Ruandában, Pakisztánban. Utóbbi helyen hárommillió ember vált hajléktalanná egy földrengés után. Rengeteg sátor egymás mellett, ahol ezek az emberek élnek a katasztrófa után, ők is beköltöztek melléjük, hogy testközelből éljék meg ezen közösségek mindennapjaikat. 

Meséli, mennyire fontos felismerés, hogyha az emberek szemébe nézünk, akiknek segíteni akarunk, akkor hagyjuk, hogy megértsék azt, hogy elfogadással vagyunk aziránt, ahogy élnek, ahol ők vannak. Ekkor apró gesztusokban bár, de megváltoznak irányunkban. 

Bobby Sager nem gondolja azt, hogy ezeknek az embereknek, vagy azoknak a gyerekeknek, akik akár 7 évesen a háborúban már túl vannak három ember megölésén el kéne, vagy el lehetne mondani hogyan éljenek. Ehelyett eszközöket kell és lehet adni a kezükbe, amivel megváltoztathatják saját sorsukat. 

Ő tovább lép a bevezetőben elhangzott mondáson. Nem csak halászni tanítja meg az embereket, nem csak horgászbotot ad ehhez, hanem további eszközöket, lehetőségeket mutat meg, amellyel nem egy halat tudnak kifogni, hanem többet. Így képesek lesznek felesleget képezni, amit el tudnak adni és a bevételből egy kicsivel jobb életet élni, mintha csak tengődnének és egyik napról a másikra a napi szükségletet is alig tudnák előteremteni. 

Arra buzdít minket, a közönség tagjait, hogy találjon mindenki a saját életében, saját környezetében olyan embereket, csoportokat, közösségeket, ahol hasonlóképpen cselekedhet. Ahol változáshoz segítheti a tagokat. 

Hogy üzenetének még kézzel foghatóbban adjon hangot elnyűhetetlen focilabdákat dob a közönség felé. Akihez megérkezik azok a labdával együtt azt a feladatot is megkapták, hogy cselekedjenek, segítő változást idézzenek elő mások életében!

A sárga labdák üzenete: HOPE IS A GAME CHANGER

Ha hinnék benne, hogy vissza lehet adni a slam poetry élményét egy prózai blogposztban, megkísérelném. Amíg a videofelvétel elérhetővé lesz, a kedves olvasónak el kell hinnie nekem, hogy Saiid nyitó és záró verse egyaránt briliáns volt. Humor, irónia, nyelvi lelemény, társadalomkritika, egyszóval minden, ami egy hard core versélményhez kell.

A két vers között pedig előadásában Nyáry Krisztián értekezett a címben foglaltakról.

Tőle megtudtuk, hogy a 3-10 évesek korosztálya nagyon jól ellátott kiváló minőségű versekkel: Kányádi, Weöres Sándor, Kaláka, - sorolja a címszavakat.

De a 30 körüliek-alattiak is találkoznak jó versekkel, az irodalomtörténész Nyáry Krisztián szerint Lovassy András a Kispál és a Borzból vagy Kiss Tibi a Quimbyből jelentős költői az ezredfordulónak. (Még ha ez ellen a címke ellen bárkinek tiltakozni is támad kedve, akkor is.) És akkor még ott a slam poetry is, amely rock koncertekét megközelítő méretű közönséget vonz.

Nyáry Krisztián szerint tíz és tizennyolc éves kor között dől el, hogy valaki versfogyasztó lesz-e, és zet nagyban meghatározzák a személyes élmények, amelyeket – hol máshol, - az iskolában szerzünk. Az iskolai oktatásról sommásan annyit jegyez meg: kronologikus oktatás helyett kortárs szövegekkel kellene ismerkedni, a mindenkiben jelen lévő versírási ösztönt pedig (nem elfojtani,) ösztönözni kellene. Az oktatók digitális elemeket vihetnének az oktatásba, hogy elősegítsék a versekkel való találkozást. (Példaként Petőfi Sándor Facebook profilját említette.)

Saiid második verse következik, melyben elhangzik a sor: „Egy gondolat bánt engemet, agyban barmok közt halni meg.” Azonnal klasszikus. A legvégén interaktív versmondásba vonja be közönségét. Slam poetry rulez.

Antal Miklós a Barcelonai Autonóm Egyetem posztdoktori ösztöndíjas kutatója.  Ő az a kutató, aki nem csak elméletben éli meg a fenntarthatóságot, hanem mindennapjaiba is beépíti azt: mostani telefonja 10 éve volt menő, ezen felül nem utazik repülővel (ami a nemzetközi munka kapcsán jelent némi kihívást), és igyekszik a környezetében lévő embereknek a „zöld” életforma érdekes és élvezetes oldalait megmutatni.

Az út, amit a világ jelenleg is követ: a gazdasági növekedés. Ez a GDP ösvény, melyen néhány száz évvel ezelőtt elindult az emberiség. Abban az időben ahelyett, hogy az emberek továbbra is maguknak termeltek volna, keresni kezdtek. Eszközöket kezdtek fejleszteni, ipari üzemeket hoztak létre, hogy ott állítsák elő, amire szükségük volt. Mindez oda vezetett, hogy mára a saját igényeiket nem tudják ellátni az emberek.

Nagyobb gazdaság – több pénz, a globális gazdaság növekedésfüggővé tette a világot. Azzal viszont hogyan lehetne gazdaságot működtetni növekedés nélkül, nem foglalkozunk.

Az őrült növekedés mellett a stabilitás egyre inkább nincs jelen, egyre inkább rájövünk, hogy a végtelen növekedés egy véges bolygón, véges ökoszisztémában nem lehetséges.

Számos környezetvédelmi probléma hatványozottan jelentkezik a növekvő gazdaságban. A termőföld, földhasználat évről-évre nő, ami a természetes ökoszisztémák kárára van.

Egyértelmű, hogy változtatni kell, új, alternatív utakat kell keresni. A jövőbeni gazdasági növekedés zöldebb kell legyen, a zöld technológiákat kell előnyben részesíteni.

A világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol egyre több és több alapanyagra, élelmiszerre, technológiákra van szükség, ez óriási ökológiai probléma.

De vajon egyedüli és egyetlen megoldás-e a „zöld út”?

Nem! Ezzel együtt csökkenteni kell a gazdasági nyomást, és a túlzó fogyasztói igényeket is.

Miközben Marge énekelt, a vizuális látványvilág is nagy hangsúlyt kapott: az énekesnő Korai Zsolttal, a kortárs tánc- és színházi vizualitással foglalkozó dizájnerrel együtt lépett színpadra. A Kitchen Budapest munkatársa és az énekesnő együtt egy különleges világot teremtett, amiben még Farkas Áron live act-je is helyett kapott.

A látványos előadás később újabb alkotóval gazdagodott: Likovits Alexandra szólótánca egészítette ki a zene és a vizualitás párosát. Marge legújabb kislemezének egyik dalát mutatta be a TEDx Danubia színpadán, egy egyedi világ kíséretében.

Baranyi József biomatematikusként a mikrobiológiai folyamatok modellalkotásával foglalkozik. Az elsőre elvont téma valójában nagyon is érthető és fontos kérdéseket feszeget: Hogyan viselkedünk stresszhelyzetben? Biztos, hogy ilyenkor megfelelőek a reakcióink? Hogyan lehetne másként?

A kutató előadásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a válaszokat akár a baktériumok világában is megtalálhatjuk. Ha párhuzamba állítjuk az emberi közösségeket és a bakteriális világot, hasonló viselkedés minták figyelhetők meg.

Mindkét hálózat a környezet hatására változik, kedvező környezetben növekedés várható, a baktériumok egyre nagyobbak lesznek, az emberek között pedig jól működik a gazdaság. Azonban stressz hatására a baktériumuk viselkedése az emberekével ellenkező: noha a cél, a túlélés megegyezik, a baktériumok mégis rugalmasabb stratégiákat használnak.

Ennek a stratégiának a megismerését és későbbi használatát szorgalmazza Baranyi József. Célja, hogy az elkövetkező válsághelyzetekben az emberiség reakciója ne az ellenségeskedés és a szegregáció legyen, hanem inkább az együttműködés, az erőforrások kiaknázása jelentkezzen, ahogy a baktériumoknál is.

Csemer Boglárka klipjében az énekesnő a szemünk láttára alakul át abból az átlagos és őszinte külsejű lányból, akit eleinte láthatunk egy igazi címlaplánnyá. Ezt a videót óriási népszerűség övezte, magyar és francia nyelven is számtalanszor nézték meg világszerte.

https://www.youtube.com/watch?v=sZwmo_2DOz0

Mitől lett ekkora siker ez a klip? Boggie válasza az őszinteség: azért, mert ez az ő problémája, amit az emberek elé akart tárni. A gond forrása az, hogy a mai zenei élet hamis képet állít fel. Feleljünk meg az elvárásoknak, vagy maradjunk meg azok, akik valójában vagyunk?

Amikor ez a klip megjelent, félt, hogy nem fogja érdekelni a közönségét, hiszen a videó nagyon leegyszerűsítve nem más, mint hogy három és fél percen keresztül nézünk egy arcot. De mint kiderült, az emberek számára sokkal többet jelentett ennél. Ő maga is meglepődött, hogy milyen sokan értették meg és élték meg ugyanazt, amit ő.

Boggie nagy hatást vált ki az emberekből, nemcsak azért, mert gyönyörű hangja van, hanem azért is, mert olyan dalokat szerez, amiket személyesen megél, és olyan problémákról énekel, amik igazak.  Szeretne hatni az emberekre, és ha ezekkel a dalokkal akár egyetlen ember életében is változást indíthat meg, akkor boldog és úgy érzi, hogy hasznos lehetett.

A zene ereje az igazságban rejlik. Hogy ezt bebizonyítsa, a beszélgetés végén arra kér, hogy csukjuk be a szemünket, míg ő elképesztő átéléssel egy újabb dalt énekel el. Még ha nem is értjük a francia dalszöveget, még akkor is érezzük, amit ez a végtelenül szerény mégis csodálatos lány énekel nekünk.

„Soha ne becsüld alá a változást!” - kezdi Honti Pál előadását. A programozómatematikus a változás meghatározó szerepére hívja fel a figyelmet. Életünk minden területe folyamatosan változik: a modern kor emberének környezeti katasztrófákhoz, gazdasági válságokhoz, hiányzó erőforrásokhoz kell alkalmazkodnia.

A változást azonban folyamatos növekedés kíséri, elég csak elgondolkozni azon, a digitális újdonságokat milyen ütemben kezdték el használni az emberek. Honti Páltól megtudhattuk, hogy a technológiák terjedési sebessége elképesztő iramban gyorsul: a telefonnak közel 75 év kellett, hogy elérjen 50 millió embert, a rádió 38, a tv 13 míg az internet 4 év alatt érte el ezt a számot ...végül az Angry Birds Space játéka mindössze 35 NAP alatt :-). A Föld lakosai nem csak virtuálisan állnak kapcsolatban: egy kínai esemény Budapesten is változásokat hozhat.

Az előadó szerint nem dőlhetünk hátra és nem kerülhetjük el az alkalmazkodást. A bitoechnika, a nanotechnika, a digitális gyártás és a mesterséges intelligenciával alkotott eszközök gyors tempót diktálnak, a fejlődés nem áll meg egy ponton: ahogy a világ változik, nekünk is változnunk kell. 

Scott Summit design innovátor arról beszél, hogy az ipari design a 3D szkennerek és a 3D nyomtatási technológia fejlődésével és olcsóbbá válásával egyedi fejlesztési folyamattá válik.

A fizikai test deformitásaira, hiányosságaira már régóta léteznek megoldások. A korábbi művégtagok (vagy gondoljunk például az egészségügyi fűzőkre,) viszont nem kölcsönöztek viselőiknek a minimum elvárásokon felül sok előnyt. Viselésük kényelmetlen, esetenként egészségkárosító volt.

A technológiai fejlődés most először lehetővé teszi, hogy 3D szkennerek és nyomtatók segítségével egyedi, dizájn kiegészítőket: gipszet, fűzőt, művégtagokat készíthessünk. Vagy éppen olyan ’alkatrészek’-et, melyek valójában összekötő kapocsként szolgálnak az emberi test és az őket segítő eszközök, robotok (pl. exoskeleton) között.

A nyilvánvaló praktikus okok mellett, – kényelmesebb, stabilabb, jobban illeszkedő, ’lélegző’ kiegészítők készülhetnek, – olyan életminőségbeli javulást is elérhetünk így, amire eddig nem volt lehetőség: a meglévő végtag alakját alapul véve az elveszített végtagot pótló művégtag is az eredetivel közel azonos alakot nyerhet, a test élmény, saját test érzékelése, vagy sportolás élményének jelentős javulását eredményezve.

A technológia és a gyógyítás közötti házasság képletét is megtudtuk:

Technology x Design  + Medicine = Really Good Medicine

A költségek várható további csökkenésével a technológia és a Scott által megmutatott új design hozzáállás emberek millióinak életében fog változást előidézni.

Tanácsadóként és trénerként egy nagy cégnél a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mennyire erőteljesen létezik a generációs különbség. A munkáltató cég marketing stratégiáját vállalták el kolleganőjével,  alaposan kidolgozták, felvázolták a lehetőségeket, ám a tapsvihar elmaradt.

Közösségi oldalak használata,  arculatfrissítés, gerilla videók…..ezek a szavak idegenül hangzottak a cégnél, nem értették mire jók ezek a modern eszközök, így a stratégia bekerült a fiókba…

Később egy külsős marketinges cég gyakorlatilag ugyanezt a stratégiát dolgozta ki, és tette le az asztalra, a különbség annyi volt, hogy azok az emberek az idősebb korosztályt képviselték. Itt merült fel az előadóban először, hogy igenis létezik a generációs különbség. 

„ Az 1920 és 1930 között születettek a Veteránok, az úgynevezett Baby boom korszak az 1946 és 1964 között született embereké, míg az X generációhoz az 1965 és 1980 között születettek tartoznak. Az Y generáció az 1980 és 1995 között született embereké, a Z nemzedék pedig 1996-tól napjainkig tart.” forrás: Wikipedia

Orsolya saját példáján okulva kezdett foglalkozni ezzel a jelenséggel, és főképp azzal, hogyan lehet javítani ezen a helyzeten, hogyan lehet jó irányba fordítani a különbözőséget. Hovatovább jól használni a generációk tapasztalatát, lendületét, újítási aktivitását. 

Kutatásainak eredménye, amelyet publikált „globális bestsellerré” vált.

Fontos tapasztalás a generációk közötti lényeges különbözőségek felismerése:

-          különböző eszközöket ismerünk

-          különböző idősíkokon nőttünk fel

-          különböző ingerek, élmények értek az elmúlt évek során       

Mindez azonban nem számít, a jelen a fontos, itt, a jelenben kell együttműködni, itt, a jelenben kell felnevelni a gyerekeket, itt kell együtt dolgozni cégeknél, itt kell közösen alkotni, dolgozni.

Minden generációnak a saját értékeit kell beleadni ezekbe a közös feladatokba, ki kell használni az adottságait a különbözőségeknek. Felismerve és áthidalva a generációs különbségeket óriási energia potenciál, legyünk nyitottak a többi generáció iránt!

http://www.slideshare.net/lific/generation-y-15763073

A közvetlen, elsőre bohém művésznek tűnő Salvatore Iaconesi valójában a firenzei és a római egyetem tanára, ahol a Near Future Design (A közeljövő designja) tárgyat tanítja. Robotikai mérnökként, hackerként számos virtualitással kapcsolatos projekt kitalálója és vezetője.

A városi terek érzékelése új formát ölt az olasz „rendszer művész” szerint. A várost akár egy olyan szimfonikus zenekarnak is tekinthetjük, amiben egyszerre több milliónyian játszanak. A résztvevők – mi magunk – új érzékeket, új kifejezéseket és ezzel új tudást fejlesztünk ki mindennapjaink során. Ezt a tudást most már új módszerekkel, több oldalról lehet megvizsgálni: a térképek a földrajzi meghatározás mellett az emberek között hálózatok is lefesthetik. Ahogy az előadásban láthattuk, speciális programok segítségével lehetőség van arra, hogy egy város lakóinak gondolatait és érzelmeit is megismerhessük.

Iaconesi és kutatótársai a Human Ecosystem projektben a szociális hálókon elérhető publikus információkat vizsgálják. Mi foglalkoztatja a felhasználókat? Mit gondolnak a városról, amiben élnek? A kutatók ezekről a témákról beszélgetnek a projekt résztvevőivel, ebbe most a budapesti lakosok is bekapcsolódhatnak A következő napokban aki #HEAR címkével találkozik, az  készüljön fel, hogy most az ő véleményét kérdezik, itt az ideje részt venni a diskurzusban és hallatni a hangodat.

A globális felmelegedés hatására a világtengerek szintje emelkedni fog. A mértékekről vitatkoznak, de a ténnyel mindenki egyetért.

A tengerszint emelkedés a föld számos rendkívül sűrűn lakott területét veszélyezteti.

Hogyan óvjuk meg a szárazföldet a tengerektől?

A világ népességének 8%-a él folyódeltákban, ahol jól megfigyelhető, ahogy a folyó hordalékokból partot építő hatása és a tenger eróziós hatása egymásnak feszülnek. Ismert tény, hogy a mangrove fák olyan összefüggő élőhelyet alkotnak a tengerpartokon, amely nemcsak a szárazföldet építi, hanem más fajok számára is élőhelyül szolgál. Az utóbbi években 25%-kal csökkent a tengerpartokon mangrove erdők kiterjedése.

A Baróthy Anna és társai által alapított budapesti a Szövetség 39 alkotócsoport Balázs Gergely segítségével erre a komplex problémára adott választ a francia  Jacques Rougerie Alapítvány innovációs építészeti pályázatán és hozta el 529 pályamű közül a fődíjat 2013-ban.

A CALTROPe egy moduláris rendszer, melynek lényege, hogy tenger és szárazföld találkozásán mangrove erdők telepítését támogató betonmodulokat telepítenek, melyekbe a fákat ültetik. Idővel a kialakuló erdő a természeten kialakulthoz hasonló módon egyszerre szolgál élőhelyül és óvja meg a szárazföldet a tengertől, biztos határt alkotva a part és a tenger között.

Kelet és Nyugat, tudomány vagy film, művészetek és a szív összefüggéseiről, egymásra utaltságáról mesél az előadó. Azt mondja az agya brit, a szíve azonban iráni, ezen nem tud változtatni, és felcserélni sem tudja őket.

Taghi Amirani a 70-es években szerelmes lett a moziba, miközben Iránban, az otthonában, a családjában súlyos szavakat hallott politikai résztvevőkről, aktivistákról. Még a tanárai is azok voltak, ő mégsem akart aktivista lenni. 1975-ben Angliába került, ahol új iskola, új helyzet várta. Változatlanul érdekelte a matematika és fizika, de jobban lekötötte az, hogy dokumentumfilmekből ismerjen meg számos tudóst, professzort, akik hatással voltak rá.

A párhuzam, hogy mi is érdekli jobban: a tudományok, vagy a filmezés sokáig elkísérte, és bár fizikus diplomát szerzett, mégis a filmet választotta. Woody Allen iskolájába kezdett járni, ő volt a tanára, példaképe az élet minden területén, igen a szerelem területén is. Mechanics of love című filmjét a brit tv-ben is bemutatták :)

Nem tervezte el előre, mégis számtalan filmet készített: – Vegetable plots címen közösségi kertekről, dokumentumfilmet egy fekete lyukban tett képzeletbeli utazásának lehetőségéről. Nem tervez, nem kutat előre, hanem a folyamatban megtalálja azt, ami végül érdekessé válik az adott filmben. Bár van egy struktúra a fejében előre, de hagyja történni a dolgokat, megnyilvánulni a szereplőket, és annak örül, amikor az érzelmi ív létrejön egy adott alkotásban. Amikor a kamera, a fények, az emberek, a hangok a helyükön vannak és egy pillanatra, spontán módon létrejön a csoda.

A bizonytalanságban, vagy épp a „sehol országában” élni előhozza a kreativitást, ez az emberi lét mozgatórugója, nem kell megijedni ettől.

Jó gondolattal zárja izgalmas mondandóját, azt mondja: kezdj 10.000 kérdéssel egy projektet, és az a jó, ha végére egyetlen kérdés marad, a többi bizonytalanság. Szerinte a tökéletesség unalmas, éljünk bátran a bizonytalanságban, ha egy filmet meg akarunk nézni, ne olvassunk róla előre. Ha új helyre utazunk, ne kutassunk előre arról az országról, vagy városról.   

Üzenete: Éld az életedet úgy, ahogy jön, ahogy kell, ne kutass előre – se a randid előtt, se a munkád előtt, semmilyen találkozás előtt, hanem éld át az emberi pillanatokat!

Kutor László mesterséges intelligencia és mobilinformatika tanár, akinek egy nagyon különleges hobbija van. Évtizedek során az információtechnológia legkülönbözőbb eszközeit halmozta fel. Saját magát olyan gyűjtőként definiálja, aki bár külső szemlélők előtt mániákusnak tűnhet, mégis tökéletesen tisztában van munkája értelmével.

Mégis, miért gyűjtünk olyan használati tárgyakat, amik elavultságuk miatt már nem is használhatóak?

Egyfelől ezek a tárgyak gyönyörűek – sorba rendezve, egymás mellé állítva széppé, vonzóvá tehetők, akár a fiatal szemlélők számára is. Kiállítássá formált körző-, csillagóra- és mechanikus számológép-gyűjteményének fotóit szemlélve ezzel egyet is érthetünk: Minden darabnak egyedi formavilága van, melyek egymás mellett öregségük ellenére is szépek.

A másik ok, hogy a tárgyak magukban őrzik a tudást. „Egy kép felér ezer szóval, egy tárgy vajon hány képpel ér fel?” A kreativitás az ismert mintákra támaszkodik, melyek még felfedezhetők a régi eszközökön, melyeknél a működés elve még sokszor szabad szemmel is látható. A mai high tech informatika eszközei már túl kicsik és bonyolultak ehhez.

A harmadik ok, amiért érdemes felhalmozni a múlt relikviákat, hogy a tárgyak megőrzésével tiszteletet tehetünk a régi idők nagymesterei előtt. Mintha az eszközeiken keresztül velük fognánk kezet, a régi tárgyak fogódzót nyújthatnak a régi idők embereihez. Kutor Lászlót nemcsak a kézzel fogható objektum érdekli, hanem a mögötte rejlő történetek is. Nagy és neves kutatók szimbolikus tárgyai vannak a birtokában, melyekhez az anekdotákat is ismeri, és meg is osztja az érdeklődőkkel.

Az ő üzenete: Érdemes gyűjteni a tárgyakat, de nemcsak saját csodálatra, hanem úgy, hogy minél többen láthassák és megérthessék a múlttal való kapcsolat jelentőségét.

A szünetben az egyik előadó Bobby Sager meglátogatta a gyűjtőt:

A Budapest Műszaki Egyetem két hallgatója úgy döntött, hogy az emberek mindennapjaiba szeretné eljuttatni a „csodát”, de nem bűvész trükkökre, hanem egy fizikai jelenségre alapozva.

Az általuk megalkotott játék, a Feel Flux egy egyszerű réz vagy alumíniumcső, egy apró henger, egyedi bőrborítással, és egy erősen mágneses golyó. A trükk egyszerű: amikor a golyót megpróbáljuk átejteni a jóval nagyobb átmérőjű hengeren, az sokkal lassabban esik át, mint várnánk. A magyarázat a Lenz-törvény, mely szerint az erős fékezőerőt a mágnes által gerjesztett elektromágneses tér hozza létre. Az elv tehát jól megmagyarázható elveken alapul, mégis szembemegy a mindennapi tapasztalatainkkal.

Bár az is fantasztikus, hogy valóság egy eddig ismeretlen szegletét sikerült kézzel foghatóvá tenniük, a fiúkat mégis leginkább az inspirálta, hogy látták az emberek arcán a meglepetést és az örömet. Ugyanakkor nem szerették volna, ha játékuk csupán egyetlen pillanatig legyen érdekes. Kezdettől fogva az volt a vágyuk, hogy egy új, eddig még nem látott ügyességi játékot fejlesszenek. Egy rövid videóval mutatják be, hogy mire képesek ezzel a zsebméretű erőtérrel.

Ismerjük-e azt valóban, aki szembejön a folyosón? Meríthetek-e erőt és inspirációt vajon a saját közösségemből? Kökéndy Ákost ezek a gondolatok foglalkoztatták, mielőtt a ParentTED ötlete kipattant a fejéből.

Egy idea megvalósítása inspiratív környezeteben  – akár így is össze lehetne foglalni a tanár történetét. Kökéndy Ákos a Pesthidegkúti Waldorf Iskola tanítójaként abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a támogató környezet hatására ötletéből megszületett egy újító kezdeményezés.

Már három alkalommal rendezték meg ParentTED nevű eseményt, ahol a tanulók szülei meséltek arról, mi mozgatja őket, mi a számukra fontos az életben. A kezdeményezés fő célja, hogy a közösség tagjai jobban megismerhessék egymást, és így egy erősebb csoporttá kovácsolódhassanak össze. Ugyan itt az előadókat kicsit bátorítani kellett a megszólalásra, hiszen elsőre kevesen tartották a saját sztorijukat érdekesnek. De később egyre több szülő csatlakozott a kezdeményezéshez: mesélt az építész és a befektetési bankár szülő is.

Kökéndy Ákos szerint jó lenne, ha egy közösség úgy tekintene magára, mint helyi erőforrás és használná egymást tudását, akár inspirációra is. A továbbiakban örülnének a kezdeményezés terjedésének, ebben bármely érdeklődőnek segítséget nyújtanak a ParentTED honlapon.

Egyre több kreatív, innovatív rendezvény, együttműködés jön létre, melyek hátterében újfajta motivációk állnak. Ez a látásmód segíti azokat az embereket, közösségeket, melyek a korábbiaktól eltérő módon szeretnének együttmüködő, fenntartható programokat megvalósítani, azok részesei lenni. 

Bujdosó Attila építész -  kávé-, nagyváros- és internetfüggő - folyamatosan tervez, szervez, nem kizárólag épületeket, hanem új technológiákra épülő rendezvényeket, kultúrális közösségeket, melyek új utakat, irányt mutatnak más közösségeknek is. Ezek a másolható, együttműködési formák egyre több helyen, egyre több alkalommal hívhatók életre mondhatni az élet bármely területén.

Egyik legismertebb ilyen rendezvény pl. a Restaurant Day, amikor bárki, aki kedvet érez egy napra nyithat éttermet otthonában, egy parkban, vagy egy közösségi térben. 

Bujdosó Attila nevéhez fűzödik a Kitchen Budapest - KIBU számtalan projektje, a Subjective Atlas of Hungary – Magyarország szubjektív atlasza, valamint egy izgalmasanfelépített, a TED modellhez hasonló rendezvény: a PechaKucha Night Budapest. Ez egy estébe nyúló előadás-sorozat, ahol tervezők, designerek, művészek mutatkoznak meg az ún. 20x20-as szabály mentén: 20 dia, vagy 20 fotó, amelyek egyenként 20 másodpercig jelennek meg az előadás időtartamában. Ez a szabály pörgős, elsősorban képi hatásokra épülő programot hoz létre. 

Az előadóról bővebben:

http://epiteszforum.hu/bujdoso-attila