Ha hinnék benne, hogy vissza lehet adni a slam poetry élményét egy prózai blogposztban, megkísérelném. Amíg a videofelvétel elérhetővé lesz, a kedves olvasónak el kell hinnie nekem, hogy Saiid nyitó és záró verse egyaránt briliáns volt. Humor, irónia, nyelvi lelemény, társadalomkritika, egyszóval minden, ami egy hard core versélményhez kell.

A két vers között pedig előadásában Nyáry Krisztián értekezett a címben foglaltakról.

Tőle megtudtuk, hogy a 3-10 évesek korosztálya nagyon jól ellátott kiváló minőségű versekkel: Kányádi, Weöres Sándor, Kaláka, - sorolja a címszavakat.

De a 30 körüliek-alattiak is találkoznak jó versekkel, az irodalomtörténész Nyáry Krisztián szerint Lovassy András a Kispál és a Borzból vagy Kiss Tibi a Quimbyből jelentős költői az ezredfordulónak. (Még ha ez ellen a címke ellen bárkinek tiltakozni is támad kedve, akkor is.) És akkor még ott a slam poetry is, amely rock koncertekét megközelítő méretű közönséget vonz.

Nyáry Krisztián szerint tíz és tizennyolc éves kor között dől el, hogy valaki versfogyasztó lesz-e, és zet nagyban meghatározzák a személyes élmények, amelyeket – hol máshol, - az iskolában szerzünk. Az iskolai oktatásról sommásan annyit jegyez meg: kronologikus oktatás helyett kortárs szövegekkel kellene ismerkedni, a mindenkiben jelen lévő versírási ösztönt pedig (nem elfojtani,) ösztönözni kellene. Az oktatók digitális elemeket vihetnének az oktatásba, hogy elősegítsék a versekkel való találkozást. (Példaként Petőfi Sándor Facebook profilját említette.)

Saiid második verse következik, melyben elhangzik a sor: „Egy gondolat bánt engemet, agyban barmok közt halni meg.” Azonnal klasszikus. A legvégén interaktív versmondásba vonja be közönségét. Slam poetry rulez.