14 évvel ezelőtt, Bobby Sager felhagyott addig végzett munkáival, és a készségeit továbbra is használva új irányba indult. Változást akart hozni az emberek életébe. 2000-ben feleségével és gyerekeivel megalapították a „Sager Family Traveling Foundation & Roadshow”-t (Sager Család Utazó Alapítvány és Roadshow), amely nem segélyekkel és adományokkal segíti a rászorulókat, hanem üzleti szemlélettel és felelősséggel életképes változásokhoz segíti azokat, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

„ Halászni tanítsd meg a rászorulót, ne halat adj neki!”

Nem azért, mert bűnösnek érezte magát a felhalmozott vagyon miatt, egyszerűen ez egy belső késztetés volt, úgy döntött, hogy teljes életet akar élni.

Közösségekben kezdett élni a családjával együtt, a földhöz és a valós léthez közel akartak élni. Ezért utazni kezdtek, táborokban élni, többek között Nepálban, Afganisztánban, Ruandában, Pakisztánban. Utóbbi helyen hárommillió ember vált hajléktalanná egy földrengés után. Rengeteg sátor egymás mellett, ahol ezek az emberek élnek a katasztrófa után, ők is beköltöztek melléjük, hogy testközelből éljék meg ezen közösségek mindennapjaikat. 

Meséli, mennyire fontos felismerés, hogyha az emberek szemébe nézünk, akiknek segíteni akarunk, akkor hagyjuk, hogy megértsék azt, hogy elfogadással vagyunk aziránt, ahogy élnek, ahol ők vannak. Ekkor apró gesztusokban bár, de megváltoznak irányunkban. 

Bobby Sager nem gondolja azt, hogy ezeknek az embereknek, vagy azoknak a gyerekeknek, akik akár 7 évesen a háborúban már túl vannak három ember megölésén el kéne, vagy el lehetne mondani hogyan éljenek. Ehelyett eszközöket kell és lehet adni a kezükbe, amivel megváltoztathatják saját sorsukat. 

Ő tovább lép a bevezetőben elhangzott mondáson. Nem csak halászni tanítja meg az embereket, nem csak horgászbotot ad ehhez, hanem további eszközöket, lehetőségeket mutat meg, amellyel nem egy halat tudnak kifogni, hanem többet. Így képesek lesznek felesleget képezni, amit el tudnak adni és a bevételből egy kicsivel jobb életet élni, mintha csak tengődnének és egyik napról a másikra a napi szükségletet is alig tudnák előteremteni. 

Arra buzdít minket, a közönség tagjait, hogy találjon mindenki a saját életében, saját környezetében olyan embereket, csoportokat, közösségeket, ahol hasonlóképpen cselekedhet. Ahol változáshoz segítheti a tagokat. 

Hogy üzenetének még kézzel foghatóbban adjon hangot elnyűhetetlen focilabdákat dob a közönség felé. Akihez megérkezik azok a labdával együtt azt a feladatot is megkapták, hogy cselekedjenek, segítő változást idézzenek elő mások életében!

A sárga labdák üzenete: HOPE IS A GAME CHANGER