Kutor László mesterséges intelligencia és mobilinformatika tanár, akinek egy nagyon különleges hobbija van. Évtizedek során az információtechnológia legkülönbözőbb eszközeit halmozta fel. Saját magát olyan gyűjtőként definiálja, aki bár külső szemlélők előtt mániákusnak tűnhet, mégis tökéletesen tisztában van munkája értelmével.

Mégis, miért gyűjtünk olyan használati tárgyakat, amik elavultságuk miatt már nem is használhatóak?

Egyfelől ezek a tárgyak gyönyörűek – sorba rendezve, egymás mellé állítva széppé, vonzóvá tehetők, akár a fiatal szemlélők számára is. Kiállítássá formált körző-, csillagóra- és mechanikus számológép-gyűjteményének fotóit szemlélve ezzel egyet is érthetünk: Minden darabnak egyedi formavilága van, melyek egymás mellett öregségük ellenére is szépek.

A másik ok, hogy a tárgyak magukban őrzik a tudást. „Egy kép felér ezer szóval, egy tárgy vajon hány képpel ér fel?” A kreativitás az ismert mintákra támaszkodik, melyek még felfedezhetők a régi eszközökön, melyeknél a működés elve még sokszor szabad szemmel is látható. A mai high tech informatika eszközei már túl kicsik és bonyolultak ehhez.

A harmadik ok, amiért érdemes felhalmozni a múlt relikviákat, hogy a tárgyak megőrzésével tiszteletet tehetünk a régi idők nagymesterei előtt. Mintha az eszközeiken keresztül velük fognánk kezet, a régi tárgyak fogódzót nyújthatnak a régi idők embereihez. Kutor Lászlót nemcsak a kézzel fogható objektum érdekli, hanem a mögötte rejlő történetek is. Nagy és neves kutatók szimbolikus tárgyai vannak a birtokában, melyekhez az anekdotákat is ismeri, és meg is osztja az érdeklődőkkel.

Az ő üzenete: Érdemes gyűjteni a tárgyakat, de nemcsak saját csodálatra, hanem úgy, hogy minél többen láthassák és megérthessék a múlttal való kapcsolat jelentőségét.

A szünetben az egyik előadó Bobby Sager meglátogatta a gyűjtőt: