Laurie Garrett író és újságíró, az egészségügy és a biotechnológia nagyhatalmi vonatkozásait vizsgálja.

Charles Darwint nevezi hősének, mert ő volt az első, aki meglátta az összefüggést, amit előtte senki sem értett meg: az evolúciót. Az evolúciós fejlődés csodálatos, amíg természetes keretek között marad. Csakhogy az emberi faj, mint oly sok mindent, a fajok fejlődésének irányítását is szeretné a maga kezébe venni.

Ez ma már nemcsak azt jelenti, hogy a már élő organizmusok sorsáról dönthetünk, tenyésztéssel vagy pusztítással: amióta hozzáférésünk van a DNS-hez, azóta a legelemibb szintről tudjuk megváltoztatni az élőlényeket. Ez a lehetőség gyökeresen megváltoztatta azt, ahogyan a világot szemléljük. Módunkban áll a meglévő fajok biológiai módosítása – olyan tulajdonságokkal ruházhatjuk fel őket, amivel a természet sohasem tette volna -, visszahozhatunk mára már kihalt állatokat a múltból, sőt, akár egészen új fajok megalkotására is képesek vagyunk.

Ám még mielőtt istennek képzelnénk magunkat, meg kell látnunk a korlátokat és a veszélyeket, amiket ez a technológia rejt. Olyan életformákat alkotni, ami korábban még nem létezett, mivel a természet nem hívta életre, ma már nemcsak létező lehetőség, hanem indusztrializált folyamat, melynek legnagyobb veszélye az, hogy legtöbbször a tudtunk nélkül történik, ezért nem kontrollálható. Ráadásul nemcsak új egysejtűeket, antibiotikumokat tudunk alkotni, melyeket az orvoslásban hasznosíthatunk, hanem vírusokat fejleszthetünk tovább, sőt, egy új DNS-elemet is megalkottunk. Hol van a határ, amikortól a kísérletezés átlép veszélyforrássá?

Laurie Garrett szerint a megoldás az átláthatóság: minden egyes tényt nyilvánosságra kellene hozni, az élet manipulációjával kapcsolatban, vállalni érte a felelősséget, és megosztani másokkal a hasznát és a kockázatait is.