A mai világban nem az olaj a legnagyobb kincs, vagy érték, hanem az adat. Azok a leggazdagabb cégek, vállalkozások, akik adatokkal kereskednek.  Elég megdöbbentően hangzik, igaz?

Andrew Keen írót, a szilícium völgy Antikrisztusaként is emlegetik, úgy tűnik a jelen korról alkotott véleménye alapján ez cseppet sem véletlen.

Eképpen vélekedik: A web2.0 egy nagy utópisztikus társadalom, az internet isteníti a lelkes amatőrt, miközben aláássa a szaktudást. Fontos dolog arról gondolkodni, hogyan tud az egyéni szabadság megmaradni ebben a hálózatokra épített világban.  Olyan fogalmak válnak valósággá, mint digitális nárcizmus, amikor ebben a nagy szabadságban azt választjuk, hogy megmutathassuk magunkat. Facebook, twitter, iwiw, minél több helyen kapcsolatba lépni a világgal.

Miközben arra vágytunk, hogy a mennyországba jussunk eljutottunk a pokolba, naponta millióan figyelik digitálisan, hogy mit csinálunk, merre járunk, hol vásárolunk, kivel barátkozunk.

Andrew Keen egy nagyon reális képet fest a digitális jelenünkről. Minél inkább láthatóvá válunk az interneten, közösségi oldalakon annál inkább részesei leszünk ennek a nagy közösségi rémálomnak.  

Nem mondja azt, hogy mindezt ne tegyük, nem szólít fel, hogy töröljük profilunkat ezekről az oldalakról, de azt üzeni, hogy gondolkodjunk el a jövőről, arról a jövőről, amit már most a jelenben is az interneten élünk.

Felidézi a Közösségi Háló című film mondatát:

„We lived on farms, then we lived in cities, and now we’re going to live ont he internet" vagyis:

„Farmokon éltünk, majd városokban éltünk és most mindnyájan az interneten élünk!”

Van min elgondolkodni és átértékelni, hogy biztosan ezt a fajta életet akarjuk-e.