Az egyik (ha nem a) leghíresebb magyar geopolitikai és biztonságpolitikai szakértő azzal indítja beszédét, hogy a rövid huszadik század (1914-1991) nagyobbik részében, jelesül 1945-öt követően egy kétpólusú világban éltünk, ahol a két nagyhatalom a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése és érdekei határozták meg a globális történések jelentős részét. A Szovjetunió fölbomlásával ez megváltozni látszott, de napjaink történései mutatják, hogy Oroszország nem tett le a globális vezetői szerepről.
Mielőtt elmesélné, szerinte mi várható a jövőben, és mennyire érezhetjük biztonságban magunkat és mely tanulságok szűrhetőek le az elmúlt évtizedek történéseiből, Nógrádi professzor két megállapítást tesz. Az első, hogy a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben bizonytalan, a második pedig, hogy a politikai gyakorlat megelőzi a politikai elméletet.
Vajon meddig marad tehát, visszaáll-e, marad-e kétpólusú a világ?
A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, ez ellen intéz tehát Putyin Oroszországa jelenleg kihívást, és nem feledkezhetünk el a folyamatosan erősödő (és gazdaságilag globálisan terjeszkedő és flottáját erősen fejlesztő) Kínáról sem, (Paul Lacourbe tavalyi TEDxDanubia előadását ajánlom itt figyelmetekbe).
Először Amerikát veszi górcső alá: az USA teret veszít. Hírszerzése jó, (az öt hatalom Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, és az USA) gyakorlatilag eddig is lehallgatott mindenkit, ezután is le fog, de erejét már csak egy térségre koncentrálja és ez a térség nem az USA, sem a Közel-Kelet, sem a Krím vagy a Kaukázus, (amely utóbbiak immár egyértelműen mind Oroszország érdekszférájának minősülnek), hanem a Csendes-óceán. Kína várhatóan 2027-re bruttó GDP-ben számítva lehagyja majd Amerikát, amely addig is mindent meg fog tenni azért, hogy Kínát feltartóztassa, hátráltassa. Amerika célja itt egy Kína ellen irányuló stratégiai szövetség összekovácsolása a térségben Japán vezetésével, ami azonban elbukik majd a térség többi államának ellenállásán, ugyanis Japán korábbi gyarmatosítási törekvései miatt Dél-Kelet Ázsia többi állama nem fogadja el Japán vezető szerepét. Az EU és Amerika között ellentétek vannak Oroszország miatt. Amerika szerint az EU nem számít globális tényezőnek, ahogy az elmúlt évtizedekben sem számított, (még a Délszláv válságot sem tudta kezelni,) a jövőben sem számít majd annak. Nógrádi határozottan állítja, hogy az USA szerint Európa de facto vezetője egyértelműen a két világháborúban is legyőzött Németország. Az a Németország, amely a legtöbbet Oroszországban befektető államként emiatt az USÁ-val is és az EU politikai (elsősorban Oroszországgal szembeni) ambícióival is részben szemben áll. Kína globális hatalommá fog válni. Ehhez még néhány év békére van szüksége. Míg Putyin az elnök, várhatóan nem fogja vitatni szárazföldi határait, de egy Jelcini típusú elnök eljövetele esetén erre lehet számítani. Kína kitörni készül a Csendes-óceán felé. Oroszországban Putyin az 1991 óta tartó hanyatlást kívánja megállítani és a nagyhatalmi státuszt megőrizni, erősíteni, második elnökségét 70% körüli népszerűséggel kezdte, mely a gazdasági válság miatt 40% körüli értékre esett, majd most a krími válság és annektálás során ismét 70%-os magasságba emelkedett.
Összefoglalásként Nógrádi György elmondta, hogy Amerika, Oroszország és Kína (stratégiai és gazdasági) összecsapásainak folytatódására lehet számítani, és az EU-ra nem vár főszerep, továbbá, hogy ahogyan 1945 óta sem telt el egyetlen nap sem harc nélkül, erre a közeljövőben sem lehet számítani. Fergeteges lendületű, a humort nem nélkülöző, de végső soron sötét képet festő előadást kaptunk.
Utolsó kommentek