Hesnát a legtöbbünk ismerheti a tévéből, a haditudósításokból.


Törékeny, fiatal és nagyon nőies. Ez az, ami a pár perces híradásokból első blikkre biztosan átjön. Meg az, hogy abban a közegben, ahol a munkája miatt nap, mint nap megfordul, a félelem faktor bizonyára állandó - de legalábbis nehezen megkerülhető.


Hogy miként birkózik meg ezzel az ember? Egyáltalán: kiiktatható-e a félelem? És ha igen, az normális dolog-e? Ezekre a kérdésekre kaptunk tőle választ. Az adrenalin sok mindent felül tud írni - munka közben, amikor forog a kamera, dolgozik is rendesen. De amikor a lámpa kikapcsol, az anyag megvan, az adrenalin helyét átveszi előbb az aggodalom, majd a félelem. Ahogy ő mondta: akkor tudatosul az emberben
újra és újra, hogy ennél a foglalkozásnál a félelem bizony állandó lakótárs, 24/7, akár az árnyéka, elválaszthatatlanul vele van.

De akkor hogy legyünk úrrá rajta, hogy ne bénítsa meg a testet és a szellemet? A válasz, legalábbis Hesna tálalásában, tulajdonképpen egyszerű: el kell fogadni a félelmet. Mert ha így teszünk, akkor a legjobbat fogja kihozni belőlünk - és nem a legrosszabbat, a pánikot, a zűrzavart, a rossz döntéseket. Egyszóval: nem a félelem a legrosszabb ellenfél az életünkben. Sőt, tulajdonképpen, ha jól kezeljük, a félelemből kovácsolhatjuk a legjobb kurázsit magunknak.


Csak talán egy pillanattal tovább kell szembenéznünk vele, mint ahogy eddig tettük.