Orvosnak lenni csodálatos dolognak tűnik, hiszen ez a szakma emberek megsegítéséről, életek megmentéséről szól. Mindezek ellenére ma egy korábban soha nem tapasztalt orvosellenes hangulat uralkodik. Dr. Pilling János elmondja, hogy mi okozza a bizalmatlanságot az orvos-beteg kapcsolatban, és hogyan lehet javítani a helyzeten.

 

Dr. Pilling János számára az orvoslás a legszebb hivatás. és a Semmelweis Egyetem tanáraként azt is tudja, hogy a diákjai hasonló lelkesedéssel és elhivatottsággal vágnak bele az orvosi szakmába. A hallgatókat a doktori pályafutásról dédelgetett álmok hajtják, az emberek meggyógyítására, a jó szolgálatára, sőt, a világ megváltására. Ez nem túlzás, az orvoslás az utóbbi évtizedekben elképesztő eredményeket ért el, az oltási kampányok, a transzplantációs és egyéb életmentő műtétek, a várható élethossz és az életminőség javítása emberéletek millióit mentette meg.

Mi lehet hát az oka annak, hogy az orvosellenesség még soha nem volt ilyen nagy mértékű? A magyarázat egyfelől a betegek hozzáállásában keresendő: sokszor a páciensek úgy érezhetik, hogy orvosaik egészen más utakat javasolnak nekik, mint amerre ők menni szeretnének. Ilyenkor hiába az orvosi javaslat, a betegek nem hajlandóak alávetni magukat a kezelésnek. Statisztikák szerint a kezelt betegek körülbelül egyharmada nem váltja ki a recepteket, és átlagosan 50-60 százalékuk nem tartja be a gyógyszerek szedését. A javasolt kúrákat és életmódot betartó betegek aránya alig 10%-ra tehető.

Ám ha a betegek nem hallgatnak az orvosaikra, akkor mit csinálnak? Sokan keresnek alternatív megoldásokat, mint például a természetgyógyászat, ahol nem kell félniük a drasztikus beavatkozásoktól. Csakhogy a halálos betegségek esetében ez sokszor nem elég, és nem egy olyan esetről tudunk, amikor a paramedicinával kezelt páciens a modern orvoslás eszközeivel még megmenthető lett volna. Más elégedetlen betegek beperelik az orvosukat, amivel csak tovább romlik az orvostársadalom megítélése.

Ez a megromlott orvos-beteg kapcsolat mindkét oldal számára rossz. Az orvosok kiégnek, a betegek pedig olyasmitől szenvednek vagy halnak meg, ami egyébként gyógyítható lenne. A jelenség magyarázata paradox módon éppen az, hogy az orvostudomány egyre fejlettebb, így a szakemberek újabb és újabb részterületekre helyezik a hangsúlyt. Az orvosok tehát egyre erősebben specializálódnak, így a páciens azt látja, hogy doktora csak a testével, és annak is csak egy kis részével foglalkozik.

„Nem vagyok más, mint a betegségem” ezt írta Platón közel 2400 évvel ezelőtt, de kijelentése a mai betegekre ugyanúgy, vagy talán még inkább érvényes.

A válságból kivezető út az lehet, ha az orvosok újra együttesen kezelik a testet és a lelket. Ahhoz, hogy a páciens ezt érezhesse, az orvosok pszichológiai és a kommunikációs képzése szükséges. Feltehetnénk a kérdést, hogy nem túl nagy elvárás-e egy specialista számára, hogy még a betege lelkét is ápolgassa. Erre dr. Pilling válasza egyértelmű nem. Nem kezelhetjük külön a testet és a lelket, a holisztikus szemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy a beteg valóban jobban legyen, így valahol minden specialistának polihisztorrá kell válnia. Azonban nem elég az orvosok részéről várni a változást: a betegeknek ugyanúgy meg kell tanulniuk kommunikálni a panaszukat, a céljaikat, az elképzelésüket, hogy létrejöhessen az orvoslás új paradigmája.