tedxdanubia

Az elmúlt száz évben a Föld népessége 1 milliárdról 7 milliárdra nőtt, s az emberiség a földfelszín 97%-át elfoglalta. S mivel az emberek több mint fele városokban él, mára a város lett az általános közeg, a földi ökoszisztéma legfontosabb meghatározója. A városlakó emberre úgy is tekinthetünk, mint egy új fajra – Homo sapiens urbis – mely folyamatosan alakítja a környezetét, saját magát és így talán a saját jövőjét is.

A városok működése azonban ilyen növekedés mellett nem fenntartható. Az urbánus környezet rengeteg élelmiszert, vizet és energiát őröl fel, kimenetként pedig szemetet termel. Amíg a város csak egy apró sziget volt a vidék tengerében, addig ez még nem volt jelentős, viszont mára már komoly problémát jelent. Biztosítanunk kell a tápanyagokat és eltüntetnünk a hulladékot úgy, hogy közben a városok szinte egymást érik.

Szerencsére a hulladék visszaforgatása hasznos erőforrássá ma már lehetséges. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e kihasználni ezt a lehetőséget. Az egyik lehetséges innovatív elképzelés az „élőgyár” ötlete, mellyel a víz, az élelmiszer és az energia élő organizmusok segítségével kerülhetne vissza a város véráramába. A tervek szerint az első ilyen városi léptékű élőgyár a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykertben fog megvalósulni, és bár még nem valósítja meg a 100%-os újrahasznosítást, óriási megtakarításokat tesz lehetővé.

A közvetlen, elsőre bohém művésznek tűnő Salvatore Iaconesi valójában a firenzei és a római egyetem tanára, ahol a Near Future Design (A közeljövő designja) tárgyat tanítja. Robotikai mérnökként, hackerként számos virtualitással kapcsolatos projekt kitalálója és vezetője.

A városi terek érzékelése új formát ölt az olasz „rendszer művész” szerint. A várost akár egy olyan szimfonikus zenekarnak is tekinthetjük, amiben egyszerre több milliónyian játszanak. A résztvevők – mi magunk – új érzékeket, új kifejezéseket és ezzel új tudást fejlesztünk ki mindennapjaink során. Ezt a tudást most már új módszerekkel, több oldalról lehet megvizsgálni: a térképek a földrajzi meghatározás mellett az emberek között hálózatok is lefesthetik. Ahogy az előadásban láthattuk, speciális programok segítségével lehetőség van arra, hogy egy város lakóinak gondolatait és érzelmeit is megismerhessük.

Iaconesi és kutatótársai a Human Ecosystem projektben a szociális hálókon elérhető publikus információkat vizsgálják. Mi foglalkoztatja a felhasználókat? Mit gondolnak a városról, amiben élnek? A kutatók ezekről a témákról beszélgetnek a projekt résztvevőivel, ebbe most a budapesti lakosok is bekapcsolódhatnak A következő napokban aki #HEAR címkével találkozik, az  készüljön fel, hogy most az ő véleményét kérdezik, itt az ideje részt venni a diskurzusban és hallatni a hangodat.