A víz a születésünktől fogva megkerülhetetlenül része az életünknek, a mindennapjainknak. De amíg belőlünk, emberekből napról napra egyre több van - és egyre többen élünk hiperurbanizált környezetben -, addig vízből egyre kevesebb áll a rendelkezésünkre. Ez pedig szorongató dilemma, hiszen az élethez szükségünk van vízre. Nem tudjuk megkerülni - elég csak belegondolni, naponta hányszor nyitjuk ki a csapot, hogy kezet mossunk, igyunk egy pohárral, vagy éppen leöblítsük a WC-t. De honnan vegyünk vizet az egyre növekvő szükségleteinkhez? Mivel a források végesek, az egyetlen, hosszú távon is fenntartható megoldás a víztisztítás.
De hogyan oldható meg mindez a túlurbanizált környezetben - hiszen egyre kevesebb az olyan hely a Földön, amit még nem foglaltunk el. Erre kínál megoldást a rendszer, amiről Bodnár Attila beszélt. Be kell vinni a víztisztítókat a városba, a mindennapi életünk részévé kell tenni ezeket az egyelőre még mindig inkább ipari létesítményekként kezelt épületeket. Jó, de mindezt hogyan?
A válasz látszólag egyszerű: a természet, a technológia és az építészet kombinációjával. Olyan organikus üvegházak kialakításával, amelyek a felszínen tökéletesen illeszkednek a nagyvárosi környezetbe - esztétikusak, a nagyközönség számára akár a rekreációra is alkalmas botanikus kertekként funkcionálnak -, a mélyben ellátják pedig a "klasszikus" víztisztító funkciókat. Olyan új mikro univerzumok teremthetők így a közvetlen környezetünkben, ahol akár több, mint 3000 organikus létforma - a lebontó baktériumoktól kezdve a különféle vegetációkon át egészen a magasabb rendű állati életformákig – élhet egymás mellett velünk együttműködve és minket kiszolgálva. Ezek az úgynevezett vízmegújító kertek, amelyek a világ számos pontján – és idehaza is - tökéletesen működnek. Nem beszélve arról, hogy az újszerűségük és az "emberarcúságuk" okán kifejezetten vonzóak és szerethetőek.
Felejtsük el a régi víztisztítók nem éppen kellemes imázsához kötődő szagot, koszt és az átlagember számára nehezen vagy egyáltalán nem befogadható látványt. Ha azt szeretnénk, hogy a víz, a tiszta víz minél tovább az életünk része legyen, engedjük be a városokba, a közvetlen környezetünkbe ezeket az új generációs megújuló botanikus kerteket.
Ördögh Bálint
Utolsó kommentek