tedxdanubia

Orvosnak lenni csodálatos dolognak tűnik, hiszen ez a szakma emberek megsegítéséről, életek megmentéséről szól. Mindezek ellenére ma egy korábban soha nem tapasztalt orvosellenes hangulat uralkodik. Dr. Pilling János elmondja, hogy mi okozza a bizalmatlanságot az orvos-beteg kapcsolatban, és hogyan lehet javítani a helyzeten.

Dr. Pilling János számára az orvoslás a legszebb hivatás. és a Semmelweis Egyetem tanáraként azt is tudja, hogy a diákjai hasonló lelkesedéssel és elhivatottsággal vágnak bele az orvosi szakmába. A hallgatókat a doktori pályafutásról dédelgetett álmok hajtják, az emberek meggyógyítására, a jó szolgálatára, sőt, a világ megváltására. Ez nem túlzás, az orvoslás az utóbbi évtizedekben elképesztő eredményeket ért el, az oltási kampányok, a transzplantációs és egyéb életmentő műtétek, a várható élethossz és az életminőség javítása emberéletek millióit mentette meg.

Mi lehet hát az oka annak, hogy az orvosellenesség még soha nem volt ilyen nagy mértékű? A magyarázat egyfelől a betegek hozzáállásában keresendő: sokszor a páciensek úgy érezhetik, hogy orvosaik egészen más utakat javasolnak nekik, mint amerre ők menni szeretnének. Ilyenkor hiába az orvosi javaslat, a betegek nem hajlandóak alávetni magukat a kezelésnek. Statisztikák szerint a kezelt betegek körülbelül egyharmada nem váltja ki a recepteket, és átlagosan 50-60 százalékuk nem tartja be a gyógyszerek szedését. A javasolt kúrákat és életmódot betartó betegek aránya alig 10%-ra tehető.

Ám ha a betegek nem hallgatnak az orvosaikra, akkor mit csinálnak? Sokan keresnek alternatív megoldásokat, mint például a természetgyógyászat, ahol nem kell félniük a drasztikus beavatkozásoktól. Csakhogy a halálos betegségek esetében ez sokszor nem elég, és nem egy olyan esetről tudunk, amikor a paramedicinával kezelt páciens a modern orvoslás eszközeivel még megmenthető lett volna. Más elégedetlen betegek beperelik az orvosukat, amivel csak tovább romlik az orvostársadalom megítélése.

Ez a megromlott orvos-beteg kapcsolat mindkét oldal számára rossz. Az orvosok kiégnek, a betegek pedig olyasmitől szenvednek vagy halnak meg, ami egyébként gyógyítható lenne. A jelenség magyarázata paradox módon éppen az, hogy az orvostudomány egyre fejlettebb, így a szakemberek újabb és újabb részterületekre helyezik a hangsúlyt. Az orvosok tehát egyre erősebben specializálódnak, így a páciens azt látja, hogy doktora csak a testével, és annak is csak egy kis részével foglalkozik.

„Nem vagyok más, mint a betegségem” ezt írta Platón közel 2400 évvel ezelőtt, de kijelentése a mai betegekre ugyanúgy, vagy talán még inkább érvényes.

A válságból kivezető út az lehet, ha az orvosok újra együttesen kezelik a testet és a lelket. Ahhoz, hogy a páciens ezt érezhesse, az orvosok pszichológiai és a kommunikációs képzése szükséges. Feltehetnénk a kérdést, hogy nem túl nagy elvárás-e egy specialista számára, hogy még a betege lelkét is ápolgassa. Erre dr. Pilling válasza egyértelmű nem. Nem kezelhetjük külön a testet és a lelket, a holisztikus szemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy a beteg valóban jobban legyen, így valahol minden specialistának polihisztorrá kell válnia. Azonban nem elég az orvosok részéről várni a változást: a betegeknek ugyanúgy meg kell tanulniuk kommunikálni a panaszukat, a céljaikat, az elképzelésüket, hogy létrejöhessen az orvoslás új paradigmája.

A TEDxUniversity színpadán ma reggeli második előadónk Duda Ernő a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke az egészségtudatról, betegségtudatról, egészségügyről beszélt.

Egészségtudat. Általános vélekedés, amely befolyásolja az emberek gondolkodását és döntéseit, hogy ha nincsenek tüneteink, egészségesek vagyunk. Az emberek még büszkék is rá, hogy nem járnak orvoshoz. Míg autóink tele vannak szenzorokkal, az üzemanyagszinttől az olajnyomáson át a kiégett izzókig, egyes típusok még azt is kijelzik, ha csökken a keréknyomás, addig a szervezetünkben zajló folyamatokról csak akkor szerzünk tudomást, ha a szervezetünk jelez. Tünetekkel. Vagy, ha szűrővizsgálatokat végeztetünk magunkon. Amit tehetünk, mert mindannyian dönthetünk úgy, hogy részt veszünk az ingyenes, vagy választjuk a pár tízezer forintért elvégezhető magán szűrővizsgálatokat. A teljes populáció szintjén lehet jelenleg még drága és így fenntarthatatlan e vizsgálatok elvégzése, de lássuk be: mi nem a populáció vagyunk. Magunknak, a szeretteinknek, konkrét személyeknek a vizsgálatáról beszélünk, amelyek nagyságrendekkel megnövelik a későbbi stádiumokban felismert betegség gyógyítási esélyeit, a kezelés költségei pedig jelentősen alacsonyabbak maradhatnak.

Az egészségügynek változnia kell. Egy reaktív, a betegségeket a tünetek jelentkezésekor hatalmas költségekkel és heroikus küzdelemmel kezelni tudó betegségiparból, amely finanszírozásának 97%-át a gyógyításra, és mindössze 3%-át költi megelőzésre, egy a megelőzést, az egészséges élettartam meghosszabbítását előtérbe helyező és adott esetben a privát szektorral szorosan együttműködő szolgáltatássá kell válnia.

Nekünk magunknak pedig a jelenlegi passzív résztvevői státuszunkat aktívra, sőt proaktívra kell változtatnunk. Azzal, hogy elmegyünk szűrővizsgálatokra, hogy az autóinkhoz hasonlóan (egészségügyi) szenzorokkal és alkalmazásokkal vesszük körül magunkat és otthonainkat. Ehhez újra kell gondolnunk, el kell döntenünk, egészségesnek gondoljuk-e magunkat csak azért, mert tünetmentesek vagyunk.