tedxdanubia

Daniel I. Schwartz húsz éve TEDster. Több TED konferencián volt jelen, mint Chris Anderson, a TED kurátora, összesen több mint száz napot töltött a közönség soraiban. Ma a TED előadások fogyasztásával kapcsolatos három lépésből álló stratégiáját osztotta meg a budapesti közönséggel.

Az első: találj legalább egy aspektust az előadásban, aminek a mentén magadra tudod vonatkoztatni a hallottakat. Hogyan hat rád? Mit tanulhatsz belőle?

A második: fogalmazz meg legalább egy kérdést az előadással kapcsolatban, amit, ha a szünetben az előadóba botlasz, feltehetsz neki. Előfordulhat, hogy végül nem találkoztok, és nem teszed fel a kérdést, a megfogalmazása maga, a kíváncsiságod és a kreativitásod használata a cél.

A harmadik: a találkozásokból, beszélgetésekből találj legalább egyvalakit, akivel a konferencia után két héten belül felveszed a kapcsolatot. Legyen az egy kávé vagy egy Skype beszélgetés, kövesd nyomon a beszélgetéseidet, de legalább a legígéretesebbet.

Daniel arra bátorított bennünket, hogy töltsünk időt a saját stratégiánk kialakításával, igyuk magunkba az élményt, adózzunk a kíváncsiság oltárán, legyünk aktív hallgatóság!

Hesnát a legtöbbünk ismerheti a tévéből, a haditudósításokból.

Törékeny, fiatal és nagyon nőies. Ez az, ami a pár perces híradásokból első blikkre biztosan átjön. Meg az, hogy abban a közegben, ahol a munkája miatt nap, mint nap megfordul, a félelem faktor bizonyára állandó - de legalábbis nehezen megkerülhető.

Hogy miként birkózik meg ezzel az ember? Egyáltalán: kiiktatható-e a félelem? És ha igen, az normális dolog-e? Ezekre a kérdésekre kaptunk tőle választ. Az adrenalin sok mindent felül tud írni - munka közben, amikor forog a kamera, dolgozik is rendesen. De amikor a lámpa kikapcsol, az anyag megvan, az adrenalin helyét átveszi előbb az aggodalom, majd a félelem. Ahogy ő mondta: akkor tudatosul az emberben
újra és újra, hogy ennél a foglalkozásnál a félelem bizony állandó lakótárs, 24/7, akár az árnyéka, elválaszthatatlanul vele van.

De akkor hogy legyünk úrrá rajta, hogy ne bénítsa meg a testet és a szellemet? A válasz, legalábbis Hesna tálalásában, tulajdonképpen egyszerű: el kell fogadni a félelmet. Mert ha így teszünk, akkor a legjobbat fogja kihozni belőlünk - és nem a legrosszabbat, a pánikot, a zűrzavart, a rossz döntéseket. Egyszóval: nem a félelem a legrosszabb ellenfél az életünkben. Sőt, tulajdonképpen, ha jól kezeljük, a félelemből kovácsolhatjuk a legjobb kurázsit magunknak.

Csak talán egy pillanattal tovább kell szembenéznünk vele, mint ahogy eddig tettük.