A harmadik felvonás alcíme: ráció, hit, érzelem. Tunyogi Henriett előadása nyitotta a harmadik felvonást. A Hattyú halálát táncolta, majd arról mesélt nekünk, hogyan mesél történeteket táncosként, szavak nélkül, a gyönyörű zene és a mozgás segítségével.

Elmesélte, hogy a színpadon megélheti a különféle szerepeket, a széles skálán mozgó érzelmeket, a valóságban azonban nem. Az életben neki is szüksége van a racionalitásra, a színpadon viszont ez akadályozná. Hogy teljesen átadhassa magát a zenének, órákon át gyakorolja a mozdulatokat, amíg azok teljesen automatikussá nem válnak. Először a spiccen állva érezte biztonságban magam, ahol csak a saját erején múlik minden, nem függ senkitől sem.

Henriett elkötelezett a jóga és a meditáció iránt is. Hosszú időt töltött Indiában, a Himalája környékén. Egy alkalommal, mikor egy negyven napos csendfogadalmat tartott, jógija, akinél meditált, így tanította: az az igazi csendfogadalom, amikor az elméd nyugodt.

Életében az elme nyugodtsága a hit, a jól szervezett életvezetés a ráció jelenlétét, a tánc az érzelmeket képviseli.