tedxdanubia

Kilépni saját mikrovilágunkból, felfedezni más területeket, időt és teret kell teremteni a megújuláshoz. Joey Ellis felfedező, utazó, művész, Pekingben a Központi Művészeti Akadémia első amerikai hallgatója volt, a mai napig Kínában él, ahol több területen dolgozva a kézművesség, a technológia és a nyelv eszközeivel vizsgálja a kultúrák közötti átjárás és a globalizáció kérdéseit.

A kínai nyelv tanulása közben fedezte fel, hogy mennyire mást jelenthet egy-egy szó jelentése, ami ott abban az országban mind attól függ, hogy jól vagy hibásan alkalmazzuk kiejtését. Számos mókás helyzetet élt meg, miközben a nyelvet tanulta, és esetenként helytelen kiejtést használt. Mindez számára megtapasztalás volt és egyben inspiráció arra, hogy egy-egy anyagra más szempontok szerint is tudjon tekinteni, vagy alkotni valami szokatlant.

Nemcsak a nyelv, hanem a kínai emberek is nagy hatással voltak rá. Funkcionalitás, szobrok, tárgyak, ezek azok, ami őt, mint alkotót, művészt lázba hozza. Szószos edénykékből világítótestet alkotni, vagy jégből óriási gyermekfigurát készíteni. Ez utóbbi alkotásának fontos környezetvédelmi üzenetet szánt, így a hozzá szükséges vizet a Jangcéból, a Sárga-folyóból és a Gangeszből használta. A figurák elolvadva, a globális felmelegedésre hívták fel a figyelmet Pekingben, a világ egyik, ha nem éppen a legszennyezettebb városában.

Márton Anikó

Öt csoport elmélkedett az elmúlt fél órában arról, hogyan élhetünk teljesebb életet, hogy elkerüljük a csalódás, szomorúság és elégedetlenség érzetét.

Az első csoportban a barátság témáról beszélgettek a résztvevők, bizalom, nyitottság, amire építhetjük baráti kapcsolatainkat, és persze kell, hogy ráhangolódjunk, és mindezt tudatosan fenntartsuk. Az odafigyelés, a tisztelet hiánya viszont megölheti kapcsolatainkat.  

A második csoport a munka témáját járta körül, a súlyos valóság az, hogy napi 10-12 órát dolgozunk, ám érdemes átgondolni, hogy mi a szigorúan értelmezett munka fogalma. Ez a csoport megfogalmazta azt, miszerint a munka nem mindig egy szeretett tevékenység, ám ha nincs munkája az embernek az még inkább boldogtalansághoz vezet. Jó munka, rossz munka, fizetett vagy önkéntes munka, korlátozó vagy szabadságot adó munka. Tudunk-e kevesebbet dolgozni, lehetséges- a heti 20 órás munkahét, amelynek fő elemei az időszervezés, a hatékonyság. Ha ennyi idő alatt tevékenyen elvégezzük a szigorú értelemben vett munkát, akkor jóval több szabadidőnk marad.

A következő csoport témája az érzések birodalmába vezetett. Egyöntetűen hangzott el, hogyha jobban ki tudjuk fejezni az érzéseinket, ha mások ezt el tudják fogadni, akkor az egy óriási lépés a szabadság irányában. Nagyon fontos, hogy félelem nélküli világot teremtsünk, és ennek első lépése, hogy félelem, aggódás nélkül ki tudjuk-e mutatni az érzéseinket.

Boldogság megélése, bár hálás téma, de rengeteg buktatója lehet. A negyedik csoportban érdekes, néha egybehangzó, néha egymásnak ellentmondó gondolatok fogalmazódtak meg. A boldogság bár lételemünk, ám egy idő után lustává tesz, ezért fontos, hogy tudatosan kezeljük, de hagyjuk meg benne az ösztönös megélést, és legfontosabb elemeként az önismeretet!

Záró gondolatként az autonómia, mint szabadság és a belső egyensúly megélése az egyén és a társadalom viszonyában téma került terítékre.

Tömören összefoglalva fontos, hogy tudjunk hátra lépni, és más perspektívából is tekinteni életünk alkotóelemeire. Gondoljuk át mi az, ami számunkra fontos megélni, ne függjünk a társadalmi elvárásoktól, éljük meg azt, ami szívünk vágya.

Márton Anikó

(Szervező: NEFBp; New Economics Forum Budapest)

Hát nem egy könnyed téma, így korán reggel: miért vagyunk szomorúak, mikor meghalunk….. A témák, amelyeket körbe járunk és boncolgatunk ezen a reggeli workshopon, a TEDxDanubia előprogramjaként a boldogság, a boldogtalanság, a jólét és a jóllét.

Tesszük mindezt azért, hogyha életünk végén odajutunk, hogy átgondolhatjuk az eltelt éveket, visszatekinthetünk a földi létünkre, akkor milyen érzésekkel távozunk, megbánunk-e dolgokat, vagy megelégedettséggel tudunk lenni.

A workshop inspirációját Bronnie Ware énekesnő összefoglaló könyve adja, aki hospice nővérként dolgozott két éven át, összegyűjtötte tapasztalatait, melyeket megélt az ápolás során, azokat amelyről beszámoltak neki azok az emberek, akik tudták, hogy hamarosan meghalnak. Élményeit, tapasztalatait megírta, a könyv címe: Mi az az öt legfontosabb dolog, amit sajnálunk halálunk előtt.

Bárcsak elég bátor lettem volna a saját életemet élni

Bárcsak ne dolgoztam volna annyit

Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet

Bárcsak több kapcsolatot ápoltam volna

Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

Márton Anikó

Ritka, hogy egy lapon olvasható sok tweet, most mégis arra gondoltam, hogy a saját szűrőmnek köszönhetően a twiterre vetett szavaimat adom vissza. Talán helyesírásilag kicsit helyre hozva.

Így kezdődött november 16-án a TEDxDanubia:

#TEDxDanubia #Hungary #Budapest #ShwabPeter a színpadon. 55 éves... Játékszereiről beszél... És már túl van rajta. (itt a játékszereinek gyűjtésére gondolt)

De tudja, az élete nem végtelen és már többet élt, mint még fog. El kell dönteni, hogy mik a fontos dolgok... (vajon én is így vagyok a magam 41 évével?). B. Ware "The top 5 regrets of the dying" című könyve -melyet egy olyan hölgy írt, aki utolsó fázisukban lévő rákosokkal foglalkozott- adta meg a végső inspirációt ahhoz, hogy a kérdéssel "tudományosabban" is foglalkozzon. Így -amit nekem is oly sokszor mond egyik kedves kritikusom, barátom, és segítőm, Samu Imre- az objektivitáshoz mérni kezdett. Bár a mérések unalmasnak hangzanak, időnként kifejezetten izgalmasak...

A pszichológia kezdeti kutatásaihoz a személyiség feltérképezésre pszichoanalitikus díványt használtak a XX. sz elején. Manapság is a személyiséget tesztekkel mérik. Vannak szövegesek és rajzos tesztek, IT eszközökhöz körökkel. És jöttek a körök, jöttek az adatok: körökkel, sokkal többet lehet mérni, mint a tesztekkel, rajzokkal. Mára már egy több, mint 40000-es adatbázist hozott létre. Sváb Péter ugyan nem használta, de én igen a bigdata hívószót: a bigdata szöveges+körös adatok még nem voltak máshol. A modell épül, a hálózat elemződik, végül a hálózati csomópontokhoz matematikai módszerekkel találnak okokat.

A lényeg viszont, hogy mit gondolunk fontosnak, amikor már késő. Ahogy azt B. Ware könyvének alapján hallottuk, az 5 ok, amit sajnálunk, hogy nem tettünk meg:

1, saját életünket élni = asszertivitás

2, bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat..

3, bárcsak lett volna bátorságom mindig kifejezni az érzéseim

4, bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat

5, bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldog legyek

Tudjuk, hogy a fizikai vonzerő nem boldogság, az izgalomkeresés sem boldogság. Mi az ami valóban fontos az életünkben? Ki mit tart fontosnak? Kérdezi Sváb Péter és a válasz:

Amikor meghalunk, akkor NE legyen annyi "bárcsak ne"

...hát így a halálba fordulva, de boldogan tapsoltuk meg Sváb Pétert, aki több technikai probléma és megakadás után és folyamatos gőzmozdony zajban is lekötötte a nagyérdeműt.

Köszönjük szépen.

Bánki Tamás

Ez is eljött végre :)

2012 sem maradhat TEDxDanubia esemény nélkül. Aki nem tud eljönni, azzal élőben a twitteren: @speakeasypros @tedxdanubia @tamasbanki @jottszembe @imrelb #tedxdanubia #tedx #ted, valamint a facebook oldalunkon tudunk virtuálisan osztozni az élményben.

A program itt elérhető: http://tedxdanubia.eventbrite.com

Ma este tehát ismét találkozunk, és mivel ennyire sokan jelentkeztetek - és még így is sajnos jópáran lemaradtatok - ne felejtsétek el, hogy az Akváriumban leszünk, így még 100 ember befér.

Nagyon vártuk már ezt a találkozást, nagyon számítunk rátok, kérlek gyertek időben, előkészítve a QR kódokat, hogy tényleg 6-kor kezdhessünk. Laptopokat és formális ruhákat otthonhagyni, jókedvet, nyitottságot elhozni!

Ez egy NAAAGY köszönő poszt lesz :)

Elsősorban a három bloggernek, akik itt tolmácsolták a tengap átélteket és elhangzottakat. János, Anikó és Zoli! Köszönjük! Tudjuk, hogy kimerítő nap volt és gyors tempó ...reméljük azért tudtátok élvezni is :)

Alpár Balázs és a Fugato Orchestra megtette a hatását: a szervezők megkönnyebbülve, a közönség feldobva, a bloggerek még némi utósimítva, a mikrobloggerek (Tata és Lóci) pedig még tovább lelkesedve folytatták az estét az Urániában. Némi állófogadás után apróbb beszélgető csoportok alakultak ki, majd az erkély úgy döntött, hogy Dobozban folytatódjon tovább az együttlét :)

Feldmár András pszichológus, pszichoterapeuta szakemberekkel, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, gyengéd, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni és visszatalálni a hétköznapok boldogságába. Útkereső figyelme kiterjed olyan alternatív és tradicionális módszerekre, amelyeket különféle kultúrák és vallások gyógyítói, papjai, sámánjai használtak és használnak ma is.

Feldmár András előadásában történeteket mesél, melyeknek fontos tanulsága, hogy a játékot, játékosságot, a gyermeki önfeledtséget megsérteni, elrontani nem szabad, mert örökre mély nyomot hagy a gyermeki lélekben. Ha szégyenbe esnek a gyerekek, akkor elvesztik a józanságra való képességüket. Ezért fontos, hogy senkit ne taszítsanak ilyen megalázó helyzetbe.

Arról mesél, hogy Kanadában az egyik páciense egy régi törzs tagja, akinek már az ősei is fafaragók voltak. - "A fia 5 éves, és egy totem oszlopot faragnak éppen. Amikor meglátogatom őket a gyerek éles szerszámmal faragta, vágta az oszlopot. Mikor megkérdeztem az apát, hogy nem fél-e, hogy a gyereke elvágja a kezét, akkor azt felelte: félek, de bízok benne. Bízok benne, hogy csak esetleg felsérti a kezét, ha pedig mégis baj történne közel van a kórház. Nem fosztotta meg a gyermeket a tapasztalástól, semmiképpen nem hozta zavarba, hogy nehogy rossz élményként élje meg és ezáltal örökre elforduljon attól a mesterségtől, amit apja, nagyapja, dédapja is űzött. "

Görgényi István a Corporational Teamwork-ről adott elő. A 2011 Bajnokok ligája döntőn, a Barcelona játékán keresztül mutatta be a sikeres corporational teamwork-öt.

Görgényi szerint az apró részleteken múlik a siker: a játékostársak mindig számos passzolási lehetőséget biztosítanak a labdát vezető társ számára, így amikor azt megtámadják, mindig van kinek passzolnia a labdát.

Az ellenfél, a Manchester United nem alkalmazza ezt a módszert, bár lenne kinek passzolni, a játékot siettetve türelmetlenül játszanak. A Manchester harmadannyit passzol, azt is csak 70%.os pontossággal a Barcelona 90% feletti pontossággal.

A sikeres csapat az ego korlátozásával, türelmes, pontos csapatjátékkal érik el az eredményt, Ilyen a Jogo Bonito, a gyönyörű játék. Tanuljuk meg ezt a fajta együttműködést, mint munkavállalók, vezetők, apák és gyermekek, autóvezetők egy forgalmas úton, mint emberi állatok.

Az utolsó negyedben az egyik előadó nem tudott eljönni, helyette egy korábbi TED konferencia – Szófiában készült - felvételét láthatjuk.  Steve Keil: A játék a katalizátor:

http://www.ted.com/talks/lang/eng/steve_keil_a_manifesto_for_play_for_bulgaria_and_beyond.html

A téma teljes összhangban van a mai nap során elhangzott több gondolattal. Különösen a nap első  előadójának  – Dag Hinrichs –  szavai:  GO, JUMP, ENJOY –Menj, ugorj, élvezd! – csengenek újra a fülemben.

Mennyivel hatékonyabban tudunk tevékenykedni, vagy egyszerű hétköznapi teendőket ellátni, ha jókedvűen és élvezettel tesszük. Mennyivel egyszerűbb pl. a főzés, ha egy jópofa alkotó folyamatnak tekintjük, aminek a végén persze learathatjuk családunk, barátaink körében a finom falatokért kijáró babért J

De ugyanígy mennyivel könnyítjük meg saját dolgunkat, napjainkat, ha egyfajta  játékossággal közelítünk feléjük. Az agyunk játékra van programozva. Minél többet játszunk annál nagyobb az agyunk. Sivár és komor világ lenne játék - színház, labdarúgás, nevetés, táncolás nélkül.

 Steve szerint forradalomra van szükség, azért van szükségünk forradalomra, mert a dolgok nem működnek, a gondolkodásunk, a viselkedésmódunk elromlott.

És mik a kulcsszavak ahhoz, hogy ez megváltozzon?

Kreativitás, újítás, játék

A mai világban nem az olaj a legnagyobb kincs, vagy érték, hanem az adat. Azok a leggazdagabb cégek, vállalkozások, akik adatokkal kereskednek.  Elég megdöbbentően hangzik, igaz?

Andrew Keen írót, a szilícium völgy Antikrisztusaként is emlegetik, úgy tűnik a jelen korról alkotott véleménye alapján ez cseppet sem véletlen.

Eképpen vélekedik: A web2.0 egy nagy utópisztikus társadalom, az internet isteníti a lelkes amatőrt, miközben aláássa a szaktudást. Fontos dolog arról gondolkodni, hogyan tud az egyéni szabadság megmaradni ebben a hálózatokra épített világban.  Olyan fogalmak válnak valósággá, mint digitális nárcizmus, amikor ebben a nagy szabadságban azt választjuk, hogy megmutathassuk magunkat. Facebook, twitter, iwiw, minél több helyen kapcsolatba lépni a világgal.

Miközben arra vágytunk, hogy a mennyországba jussunk eljutottunk a pokolba, naponta millióan figyelik digitálisan, hogy mit csinálunk, merre járunk, hol vásárolunk, kivel barátkozunk.

Andrew Keen egy nagyon reális képet fest a digitális jelenünkről. Minél inkább láthatóvá válunk az interneten, közösségi oldalakon annál inkább részesei leszünk ennek a nagy közösségi rémálomnak.  

Nem mondja azt, hogy mindezt ne tegyük, nem szólít fel, hogy töröljük profilunkat ezekről az oldalakról, de azt üzeni, hogy gondolkodjunk el a jövőről, arról a jövőről, amit már most a jelenben is az interneten élünk.

Felidézi a Közösségi Háló című film mondatát:

„We lived on farms, then we lived in cities, and now we’re going to live ont he internet" vagyis:

„Farmokon éltünk, majd városokban éltünk és most mindnyájan az interneten élünk!”

Van min elgondolkodni és átértékelni, hogy biztosan ezt a fajta életet akarjuk-e.

Martijn Gribnau az ING magyarországi vezérigazgatója. Előadásában Martijn a karrierje alatt a személyes példamutatásról megtanultakat osztotta meg velünk.

Állításai: a vezetés nem egyenlő a példamutatással. A példamutatás inspirációt, mozgósításra való képességet jelent. A szolgálaton alapul, nem az egóról szól. Tudatosságot kíván meg, akarnod kell tanulni, a jövő szem előtt tartására, és jelenbeli cselekvésre van szükség: képzeld el a jövőt és fordítsd le, mit kell tenned érte a jelenben.

A kivitelezés nélküli stratégia nem ér semmit, változni kell, időben, ami néha nem is könnyű, szenvedélyességre és együttérzésre van szükség, folyamatos tanulásra,

Tedd fel magadnak a kérdést: ma milyen napod van? Ha a válsz „narancs” jó, ha „citrom”, nem a számodra megfelelő helyen vagy. Válaszaidban, munkádban, az életben légy igaz önmagadhoz, kövesd a szíved! Ha megtalálod, mi mozgat meg téged, mi kötelez el, el tudsz majd kötelezni másokat is.

Beszédét egy elgondolkodtató idézettel zárta:

Amíg az ész a bizonyítékot keresi, a szív ez elkötelezettséget.

Amíg az észnek információra van szüksége, a szívnek szenvedélyre.

Amíg az elme válaszokat keres, a szív élményeket.

Az ész hozza a döntést, de a szív képes az elköteleződésre.

 

While the mind look for proof, the heart looks for engagement.

While the mind looks for information, the heart looks for passion.

While the mind looks for answers, the heart looks for experience.

The mind makes a decision, but it is the heart that makes a commitment.

(Terry Pearce, leadership communication expert)

 

A művész a tavaszi konferencia után ismét az előadók sorában, aki most arról beszél, hogy vajon mik azok a nézőpontok, amik által látunk egy alkotást és hihetünk-e egyáltalán a szemünknek?

Milyen kultúra befolyásolja azt, hogy egy műtárgy mit sugall, mit látunk benne, mivé válik egyik vagy másik néző szemében. Az általa alkotott tárgy, amit bemutat:  Mű a Szentföldről

Az absztrakt forma alkalmas arra, hogy akár több dolgot is el tudjunk képzelni. Ám fontos üzenetet hordoz, mégpedig azt a szentséget, amit az Én, a Mi, és az Ők üzenete tartogat az emberek számára.

Az egymásra figyelést és az egymásra utaltságot. A művész saját meglátásai végén kiemeli és egyben üzeni, hogy fontos dolog megtalálni a saját perspektívánkat miközben hagyjuk, hogy mások, társaink is megtalálhassák a sajátjukat.

A harmadik felvonás alcíme: ráció, hit, érzelem. Tunyogi Henriett előadása nyitotta a harmadik felvonást. A Hattyú halálát táncolta, majd arról mesélt nekünk, hogyan mesél történeteket táncosként, szavak nélkül, a gyönyörű zene és a mozgás segítségével.

Elmesélte, hogy a színpadon megélheti a különféle szerepeket, a széles skálán mozgó érzelmeket, a valóságban azonban nem. Az életben neki is szüksége van a racionalitásra, a színpadon viszont ez akadályozná. Hogy teljesen átadhassa magát a zenének, órákon át gyakorolja a mozdulatokat, amíg azok teljesen automatikussá nem válnak. Először a spiccen állva érezte biztonságban magam, ahol csak a saját erején múlik minden, nem függ senkitől sem.

Henriett elkötelezett a jóga és a meditáció iránt is. Hosszú időt töltött Indiában, a Himalája környékén. Egy alkalommal, mikor egy negyven napos csendfogadalmat tartott, jógija, akinél meditált, így tanította: az az igazi csendfogadalom, amikor az elméd nyugodt.

Életében az elme nyugodtsága a hit, a jól szervezett életvezetés a ráció jelenlétét, a tánc az érzelmeket képviseli.

Nem titok, hogy mennyire dinamikus fejlődés zajlik a parfümiparban, ám Chandler Burr szerint mindez egy tradicionális művészet. Úgy véli az illatok megérdemlik, hogy művészetként kezeljük létrejöttüket, ezért  létrehozta a világ első illatművészeti központját.

A múzeum- ahol megvalósult a bemutató - igazgatója azt mondta, hogy már sokaknak volt ilyen ötlete, de ha valóban létrejön ez a kiállítás, központ akkor tényleg bemutatható, hogy mindez miért tekinthető művészetnek.

A szobrászat, a festészet a látásra összpontosít, a zenei alkotások a hallásra, ám a parfümök, az illatok a szagláson keresztül hatnak ránk.  Az illatművészet párhuzamba hozható ezekkel a művészeti ágakkal.

-          Mindeközben illatminták érkeznek a közönség soraiba, az előadó instrukciókat ad hogyan, mire figyeljünk – kellemes élmény az előadás közben a valóságban is érzékelni a parfümök művészetét.

Herman Gábor javaslata: igazítsuk életmódunkat a nap járásához. Állítsuk előre egy órával az óráinkat, ezáltal nem csak energiát spórolunk, hanem ami ennél sokkal fontosabb: minden évben lesz átlagosan hetven napunk, amikor egy órával tovább lesz világos. Az átlagéletkort figyelembe véve ez egy élethossz alatt háromévnyi napfényt jelent.

Miért fontos ez? Az energia megtakarítás mellett jó hatással lenne a hangulatunkra, többidőnk jutna s világosban űzhető szabadidős tevékenységekre, ami az egészségmegőrzés és az életminőség területén fejtene ki jótékony hatást.

Kik élnek így? Előrébb az időzónájukban, mint a földrajzi helyzetük? A franciák, a spanyolok, belgák, hollandok. Kikkel kerülnénk egy időzónába? A finnekkel, lettekkel, a többi balti állammal, Ukrajnával, Romániával. Ha ezzel bárkinek gondja lenne, felteheti magának a kérdést: távolabb vinne ez bennünket egy méterrel is Európától? A válasz nyilvánvaló: nem. Talán ideje lenne azt csinálni, ami jó nekünk, és előre állítani az óráinkat. Talán más országok is követni fogják a példánkat.

GMT +2-t Magyarországnak!

https://www.facebook.com/groups/gmt2tohungary/

Birkás Gábor építész munkái során gyakori feladat, hogy meglévő épületeket kell átalakítania környezetbarát módon.  Erre már vannak technológiák, pl. a passzív ház, ahol azonban a  hermetikus zártság nem igazán természetes, továbbá  ellentmondásos az is, hogy a megújuló energiákat használó gépek előállítása, elhasználódása, avulása mekkora hulladékmennyiséget termel.

Bár számos megvalósult project van már a háta mögött, pl. Montenegróban a tenger hőjéből  nyert energia ellátással oldották egy szálloda hideg-meleg víz ellátását. Vagy egy családi ház, ahol a fényből nyert elektromos energiát állítanak elő, továbbá a föld hőenergiáját is használták.

Ám Birkás Gábor új utat keresett, természet közelibb megoldást. Mindehhez társa egy cserép virág, maga a növényi kultúra volt az inspiráló elem, hiszen több ezer év óta élő részei a világnak, pontosan megfigyelhető működésük, megújulásuk.

Könnyen megfigyelhetjük, hogy mit csinálnak a növények a különféle évszakokban  – nyáron pl. a vadszőlő, borostyán hűti a falfelületeket, télen viszont átengedi a fényt.

Meglévő épület köré egy színes, mázas kerámiaréteget tervezett, a régi és az új héj közé növényeket ültettek, ezáltal természetes, egészséges közeg került az épület köré. Mindezt létre lehet úgy hozni, hogy a növények jótékony hatását is használjuk, pl. nyugtató, gyógyító, energetizáló.

A rendszer energetikai szempontból megdöbbentő, a téli hőveszteség harmadolódik, a meglévő fűtési rendszer 30 %-al javult.

Ezt a technológiát Birkás Gábor és tervező csapata Design, energy and national – Design, energia és természetesség néven jellemzi, ahol az épület a természetet és az embert nem szétválasztja, hanem energetikailag összeköti. Ahol nem bonyolult gépek irányítanak, hanem egy élő, működő, természetes zöld környezet veszi körül a lakókat.

Vaszary Zsolt előadása. Webcam laboratory - Webkamera laboratórium

A gyerekeknek természetes érdeklődésük van. Kérdeznek, érdeklődve figyelnek. Amíg iskolába nem mennek.

Zsolték egy szoftvert fejlesztettek, amely révén a gyerekek otthon rekonstruálható kísérletek révén megérthetik a kísérletet és az abban megfigyelhetőket, melynek eredményeképpen a tanulás célja nem az emlékezés, hanem a megértés lehet. A megértésen keresztül aztán emlékezni is könnyebb, és a megértett jelenségeken keresztül folyamatosan válaszokat kapva, a gyerekek nem veszítik el az érdeklődésüket, nem hagyják abba a kérdezést, nem hagyják abba a válaszok keresését.

Nem magyarázom tovább. Meg kell nézni.

http://www.webcamlaboratory.com/

Némethy László az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara volt elnöke Magyarországon, az Invitel telekommunikációs cég volt vezérigazgatója, és egy nagyon olvasmányos könyv szerzője.

Előadását azzal a megdöbbentő kijelentéssel kezdte, hogy a statisztikák szerint az újonnan alapított vállalkozások 70%-a az alapítást követő első két évben becsukja a boltot, a maradék 70%-a pedig az ezt követő két éven belül megy csődbe. A csődök, bezárások egy részének az exit stratégiák hiánya az oka. Igaz ez a már megállapodott vállalkozásokra is. És hogy miért fontos ez? Mert globálisan évi 15 millió munkahely szűnik meg e miatt a jelenség miatt.

Mi a teendő? Tervet kell készíteni, fel kell készülni ennek a végrehajtására, forgatókönyvet kell készíteni előre nem látott események bekövetkeztére is. Ki kell építeni a vállalkozás menedzsment kapacitását, ki kell alakítani, és folyamatosan jobbítani kell a vezetési technikákat.

Mi teszi ezt nehézzé? A saját attitűdünk és a hiedelmeink, például akár az exit szóhoz társított negatív érzet. A legnehezebb rész saját magunk megváltoztatása. Viszont érdemes ezzel kezdeni.

Könnyebben boldogulnánk, ha megismerhetnénk a jövőt, ha ismernénk versenytársaink pozícióját, ám legtöbben vívjuk a csatákat, hiszen a jövőt nem ismerjük.

Geoff McGrath  azt mondja, mégis van egy eszköz, amivel meg tudjuk ítélni, hogy mi fog történni a közeljövőben.  Ez nem sci-fi, ez a meglévő technológiák felhasználásával a józan paraszti ész használata. Ez egy technika, ami azonnal  méri saját mozgásainkat, versenytársaink mozgását, ezeket az információkat, tapasztalatokat kell összegyűjteni és ezekből a jövőt feltérképezni

Az adatok gyűjthetők, mivel a világot összetett rendszerek alkotják, a fizikai világ folyamatosan információt bocsát ki – internetes információáramlás, kamerák, pénzügyi mozgások, kereskedelmi értékesítés.

Vannak már chipek, érzékelők, amelyek folyamatosan követik egy-egy termék útját:  pl. egy üdítőital, melyik napon, melyik percben került ki a gyártósorról, mikor indult útra, mikor került ki a polcra.

Geoff McGrath, aki a McLaren szakértője elmeséli, hogy például a Forma1 verseny kielemzése hogyan történik, pedig ott igazán nehéz előre tervezni, mivel a verseny  dinamikus, és számtalan befolyásoló tényező alakítja. Megjósolhatatlan tényező az időjárás, ami ha változik másodpercek alatt kell döntést hozni, ezért olyan elemzéseket is előre kell készíteni, hogyha jön az eső akkor mi fog történni, mire kell készülni.

Tanácsa szerint az üzleti világban is ezt kell alkalmazni, és nem azt, hogy ott az elmúlt hónapban hogyan alakult az eladások, emelkedett vagy csökkent a termelés mennyisége. A múltbéli adatokat csak arra kell használni, hogy a jövőt tervezhetővé tegyük.

Elmondása szerint azok lesznek a csaták nyertesei, akik képesek ezekből az adatokból dinamikus stratégiát kialakítani és előre tervezni a jövőt.

Zwack Izabella, a Zwack család neves tagja adta elő a családi vállalkozások értékeit, amelyek már szinte a civilizáció kezdete óta léteznek világszerte. Meggyőző számok állnak statisztikailag is a mondandója mögött.

Egy családi vállalkozás morálisan sokkal több értéket képes közvetíteni a társadalom felé, mert természetes módon képes átvinni a családi légkört a vállalkozásba is.

Abban a világban, ahol négy évre választunk idehaza kormányt és a vállalatok negyedéves tervekben gondolkodnak nagyon fontos kérdés, hogy hol leszel ötven év múlva. Hol lesz a családod?

János

Nyisztor Ilona Csángóföldről, Pusztina nevű faluból érkezett. Magyarországtól alig ezer km-re lévő terület, ahol 70ezer fő őrzi a magyar nyelv eredetét, ősi szavainkat, ők a moldvai csángók.  A magyar nyelv olyan változatát beszélik, melyek még őrzik a nyelvünk eredetét.

Pusztina védőszentje Szent István, akinek tiszteletére Ilona népdalt énekel tiszta hangon, ám számunkra már néhány ismeretlen szóhasználattal.

Mányai Csaba azt kérdezi az előadótól az énekek után: „ Min múlik hogy a kultúrát, hagyományainkat megőrizhessük”

A válasz mondhatni egyértelműen hangzik:

„Állítsuk vissza és tanítsuk azokat a hagyományokat, dalokat, amelyek  a magyar kultúránkhoz tartozik.” – válaszolja Nyisztor Ilona

Tavasszal volt alkalmam részt venni a TEDxDanubia konferencián, az akkori téma a Képzelet ereje volt.

Fantasztikus előadókkal, szenzációs témamegközelítésekkel találkozhattam, nagy élmény volt, szó szerint egy más világot vetített, azt az üzenetet, hogy merjünk másként tekinteni a dolgokra, történésekre, életünkre, jó és rossz helyzetekre. Legyünk nyitottak, tekintsünk más szemszögből a környezetünkre, és figyeljünk.

Mai napig elkísérnek annak a napnak az üzenetei, mai napig ugyanolyan lelkesen mesélek barátaimnak egy-egy előadóról, témáról. Most újra itt lehetek, és óriási kiváncsisággal tekintek a nap elé, az előadások mind-mind olyan témákat feszegetnek, amelyeket itt, most, ma kell átgondolnunk, és ha kell, akkor változtatnunk!

A világ különböző kultúrái őrzik a múltat, melyekről nem megfeledkezve kell a jelenben élni és a jövőről gondolkodni!

A nap az előadásokon kívül egyértelműen a beszélgetésekről fog szólni.

Az imént alkalmam nyílt megismerkedni és pár szót váltani Simonyi Andrással, volt washingtoni nagykövetünkkel. Aki nem tudná, ő miről ismertebb, annak álljon ez itt:

http://www.youtube.com/watch?v=FTbXLwV_cx4

Ez persze csak a jéghegy csúcsa, de jól mutatja, milyen eszközökkel is volna lehetséges, hogy az országnak jó hírét keltsük a világban.

Ez is a kultúrák párbeszéde.

A holnapi, TEDxDanubia konferenciáról online tudósít 3 blogger: Anikó, János és Zoltán.

Már itt vagyunk az Urániában, folynak az előkészületek :)

Holnap jövünk :)

2011. szeptember 23-án pénteken mindazok, akik nem jutnak el a budapesti Urániába, azok a Telekomnak köszönhetően élőben is követhetik az eseményt.

A webcastot itt találjátok:

http://www.origo.hu/tudomany/tudnijo/tedx/index.html

És hogy miért nem érdemes lemaradni a napról? Arról beszéljen a tavaszi TEDxDanubia közönsége:

http://www.facebook.com/TEDxDanubia#!/photo.php?v=10150328060304662

Tudásszomjas bloggerek jelentkezését várja a TEDxDanubia és a Magyar Telekom

Érdekel, hol húzódnak a különböző kultúrák között határvonalak? Hogyan léphetünk túl a kulturális árkokon, hidakat építve a szakadékok felett? Ha választ szeretnél kapni a kérdésekre, és még írói ambícióid is vannak, nincs más dolgod: indulj a Telekom által meghirdetett pályázaton, hogy az első sorokban ülve élőben tudósíts a TEDxDanubia konferenciájáról. Győzd meg pályázati anyagoddal a zsűrit: Te lennél a legjobb tudósító!

Legyél ott szeptember 23-án a TEDxDanubia Cafe 2011-en, tudósíts az eseményen megszólaló szakmai zsenik előadásáról, készíts velük interjút és blogold le, postold ki vagy csak küldj tweet-eket a rendezvényről. A tudósításhoz saját csatornáidon túl a TEDx hivatalos felületeit is felhasználhatod. Adataidat és egy rövid indoklást, hogy miért te vagy a legrátermettebb a feladatra, szeptember 19-ig küldd el a tblogger@tedxdanubia.comcímre.

A pályázat pontos kiírását itt találod: http://www.telekom.hu/static/sw/download/TEDx_blogger_palyazati_felhivas.pdf

További információk a konferenciáról:

http://www.tedxdanubia.hu