Öt csoport elmélkedett az elmúlt fél órában arról, hogyan élhetünk teljesebb életet, hogy elkerüljük a csalódás, szomorúság és elégedetlenség érzetét.
Az első csoportban a barátság témáról beszélgettek a résztvevők, bizalom, nyitottság, amire építhetjük baráti kapcsolatainkat, és persze kell, hogy ráhangolódjunk, és mindezt tudatosan fenntartsuk. Az odafigyelés, a tisztelet hiánya viszont megölheti kapcsolatainkat.
A második csoport a munka témáját járta körül, a súlyos valóság az, hogy napi 10-12 órát dolgozunk, ám érdemes átgondolni, hogy mi a szigorúan értelmezett munka fogalma. Ez a csoport megfogalmazta azt, miszerint a munka nem mindig egy szeretett tevékenység, ám ha nincs munkája az embernek az még inkább boldogtalansághoz vezet. Jó munka, rossz munka, fizetett vagy önkéntes munka, korlátozó vagy szabadságot adó munka. Tudunk-e kevesebbet dolgozni, lehetséges- a heti 20 órás munkahét, amelynek fő elemei az időszervezés, a hatékonyság. Ha ennyi idő alatt tevékenyen elvégezzük a szigorú értelemben vett munkát, akkor jóval több szabadidőnk marad.
A következő csoport témája az érzések birodalmába vezetett. Egyöntetűen hangzott el, hogyha jobban ki tudjuk fejezni az érzéseinket, ha mások ezt el tudják fogadni, akkor az egy óriási lépés a szabadság irányában. Nagyon fontos, hogy félelem nélküli világot teremtsünk, és ennek első lépése, hogy félelem, aggódás nélkül ki tudjuk-e mutatni az érzéseinket.
Boldogság megélése, bár hálás téma, de rengeteg buktatója lehet. A negyedik csoportban érdekes, néha egybehangzó, néha egymásnak ellentmondó gondolatok fogalmazódtak meg. A boldogság bár lételemünk, ám egy idő után lustává tesz, ezért fontos, hogy tudatosan kezeljük, de hagyjuk meg benne az ösztönös megélést, és legfontosabb elemeként az önismeretet!
Záró gondolatként az autonómia, mint szabadság és a belső egyensúly megélése az egyén és a társadalom viszonyában téma került terítékre.
Tömören összefoglalva fontos, hogy tudjunk hátra lépni, és más perspektívából is tekinteni életünk alkotóelemeire. Gondoljuk át mi az, ami számunkra fontos megélni, ne függjünk a társadalmi elvárásoktól, éljük meg azt, ami szívünk vágya.
Márton Anikó
Utolsó kommentek